Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

4. szám

— 59 — ß.) Sebészet. A geuymell (Empyema) műtéteiéről. A genymellnek egy esete, melly egy 6 éves gyermekben adta magát elő , ki ismételt csapolások után végre meggyógyult, következő észrevételekre adott Dr. Thomson-nak alkalmat a betegséget és gyógymódját illetőleg. A mellhártyaüregébeni savós kiömlés , ha nem nagyon fehérnyetartalmu , gyakran eltávolitatik pusztán helybeli gyógykezelés mellett, de ha csak kissé jelentélyes genyniell van is jelen, nem lehet kedvező kimenetelt reményleni a nélkül, hogy elhatározó intézkedésekhez ne nyúlnánk. — A belső szerek , maga a higany és iblany is rendesen semmit sem, vagy károsan hatnak , mihelyt a mellhártya-tömlőbe nevezetes mennyiségű geny van kiömölve. Mihelyt a kórismével tisztában vagyunk s a légzés és táplálás a betegség által lényegesen megzavartatik , halaszthatlanul miitételhez kell látni. IIa a folyadék savós , az egész mennyiséget ki lehet minden káros követközmény nélkül üríteni; genymellnél ellenben , ha a tüdő valószínűleg öszsze van sürűdve, tanácsos a folyadékot egyszerre ki nem bocsátani. A műtétei megtörténte után nem kell a csövet a sebben hagyni, mert különben a benyomuló lég idővel könnyen árthatna. A természettől képezett vagy a mütételi sebből támadt sipolynyilások , legjobban megóvnak ezen légbenyomulás ellen , a nélkül, hogy a kóros folyadék kimenetelét gátolnák. A mellhártya üregébe való befecskendések mindenkor ártanak, ha még olly szelídek volnának is Még károsabbak minden , a sipoly nyílásának hegedését siettető kísérletek. Az illy nyílást magára kell hagyni, s az évekig sőt az egész életen át tarthat, a nélkül, hogy káros hatással volna. Azonban óhajtandó a genyl elválasztó üregnek lassankénti összehúzódását elősegíteni, A Thomsofi esetében ez akként történt, hogy az elébb ovatosan kitágított nyílásba egy darab jól készült s viasszal telitett nyomszivacs vezettetett be , s ez időről időre megújitatott. A kifolyás ezen kezelés mellett csakhamar kevesbedett s a nyilás hasonló arányban gyógyult, s néhány hétre az első nyomszivacs bevezetése után tökéletesen behegedt. — (Med, chir. Transact. XXII 2. IX.)