Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)
4. szám
— CO — Egy idült agyvhhór, s annak tölb rendbeli csapolása. Egy a mult évi febr. 12-kén született s falusi táplálásra kiküldött gyermek, julius 1-sőjén csodanagyságu vízfejjel jött vissza. A legnagyobb kerülete a homlokon és hátsó kaponyacsonton keresztül 22 l/ 2" volt, a szemüreg közepétől a fejtető legmagasb pontjáig 5'/,, a szemöldívtől ugyanaddig 4%, »fejtetőtől az orr hegyéig C'/ 2, s innen az állig 1%". A fej szélessége a hátsó kaponyacsonton keresztül 8 3/ 4" s az egyik falcsonttól a másikig 7'/ 2" tett. Az egész fej, melly ollyan alakú volt, mint egy rövid kocsányu roppant körte, igen érzékeny, a bór igen feszes . és fényes de helyenként megvörösödött volt , s a csontokat csak szigetcsoportok gyanánt lehetett észlelni. A gyermek fejét nem volt képes mozdítani, s nem is lehetett azt egyenes helyzetbe állítani a megfúlás veszélye nélkül; egyébiránt szükségeit csak úgy végezte mint az egésséges. Szemeit majd föl-, majd lefelé annyira elferdiié, hogy csak a szemfehére volt látható. Julius 7-kén megtétetett az első csapolás, a koronavarrat mellett, közelebb a jobb oldali halántékcsonthoz , egy igen kis, s a köztakarókon ferdén bevitt szúrcsappal, mire 7 obon tiszta s minden szag nélküli folyadék üritetett ki. A fej kerülete 1" 4'" fogyott, mintléte változatlanul maradt, de a nagy érzékenység az érintésre csökkent.— Hogy egyszerre sok folyadék ki ne üritessék, 3-ad napra a csapolás ismételtetett, az ellenkező oldalon s 23 obon bocsáttatott ki. Ettől fogva a gyermek naponként 4-szer '/ s szemer gyüszónyét s '/ 4 szemer édes higanyt kapott. A fej kerülete annyira megfogyott, hogy raj a nagy redők képzódtenek s összenyomó köteléket kellett alkalmazni; de már 19-dikén ismét 2U" volt. Ekkor egy nagyobb szúrcsap vitetett be, s 19 obonnyi folyadék üritetett ki. 22-keig a gyermek egyenlő állapotban maradt, de ekkor koronként fájdalmasan fölkiabált, nyugtalan volt, hősége növekedett, a kutacsok mindinkább beestek, a szemek megvörösödtek, könnyeztek s zavarosak lettek, a szomj csilapithatlan volt. 18-ad napra az első csapolás után ránggörcsök vetettek véget életének. Az agy a kemény agykérrel jobbadán össze volt nőve, a tekervények egészen hiányzottak, a gyomrocsokban még 26 obonnyi zavaros folyadék volt. A csekély agyállomány lágy volt, az agyacs pedig változatlan. — (Oest. Jahrb. 1846.) T.
