Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

21. szám

— 333 — társulatunk befelé fordult életének ugyanannyi jelei; a társulat azonban ezek által kitűzött czélainak úgyszólván csak kisebbik felét érné el, mert a fő czél még is az, hogy mig egy oldalról a természettudományok a társulat korlátain belől a tagok által gyakorlatilag műveltetnek ; másrészről az egyesilett erők által nagy fáradsággal kibuvárlott természettudományi ösmeretek világot látván, ezek jótékonyságaiban a társulat sorompóin kivűl levők is részt vegyenek. Alapszabályaink első pontjának második része legalább ezt parancsolja. Mi társulatunk működéseinek e két irányát illeti, ezek összehasonlítva eddigien eredményül azt bizonyiták be, hogy azon első ezen másodikat a sikerre nézve sokkal fölülmúlja, melly utolsó azon elsőbbiket, ha kellő arányban nem ápolandja, ugy ugyan a társulatunk tagait jelenben annyira lelkesítő jó akarat végre is elcsügged, társulatunk egy ideig csak tengeni, és utoljára a részvétlenség miatt enyészni fog. Hogy tehát a nagy czél társu\afunk által eléressék, s hogy a jelen időben társulatunk tagaiban a buzgó jó akarat ki ne aludjék: a közönség résziről működéseinknek dajkáló kezekkeli ápolgafása elkerülhetetlenül szükseges— Társulatunk nemzetboldogitó hatását mindenkoron a közönség dajkáló részvétének arányában fejtendi ki. Társulatunk maholnap létének hatodik évét zárandja be; és <— mi szoros értelemben tudományinak mondatbatik — évkönyveink első füzeténél többet eddig nem bírtunk kiállítani azért, mert ha tagtársaink közöl mintegy 200-at kiveszünk, a sorompóinkon kivűl létező nagy közönség részirül úgyszólván épen semmi részvét nem mutatkozott, holott évkönyveink még is a nagy közönség számára írattak és iratnak inkább mint a magunkéra, mert mi ti. a társulat részzevő tagai a nélkül is, mik csak társulatunk körében történnek, jobbadán évkönyveink nélkül is az eredeti kútforrásokbul, élő szó után tudjuk. — Társulatunk munkásságának kifejlesztésére alig hathatna valami bénitóbban, mint ezen közönség részéröli fogyasztó részvétlenség, mert ha társulatunk, nobile deperditumúl *) egy fillérrel sem birván, évkönyveit ki nem adhatja: ugy fölolvasott értekezéseink szerkesztőnknél halomra gyűlve évszámra hevervén , váljon ezek nagyobb része az egyetemes tudomány gépe sebesen haladván nem veszte belső érdekéből, becsébül, hololt míg mi azt tulajdon évkönyveinkből olvashatnók, a külföld talán feledte is már; és váljon tagtársainknak lebet-e elegendő ingere hosszú pórázra, avvagy tán épen ad graecas calendas — soha napjára nagy fáradsággal és gonddal szerkesztett értekezéseiket beküldeni? — A nagyközönség részvétlensége egyes egyedüli oka kifelé irányult életünk lassú haladásának , s ha valaki tán e mérték szerintitélné munkásságunkat, soha nagyobb méltatlanságot nem kö**) Mennyire tudjuk a magyar tudós társaság évenként 5000 illy p. fital bir; ez esetre társulatunk is többet tehetne, de a mikép vagyunk jelenben, társulatunk kiadórul szó sem lehetvén , mert hiszen sem románt, sem verseket, sem politikát nem irunk — csak akkor adhatja ki évkönyveit, ha előfizetőink száma a költségeket fedezi.