Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
1. szám
2. Az egyes kórjel csak akkor nyerhet becset és jelentőséget, ha azt a körfolyam különféle időszakai s annak sebes vagy lassú lefolyása, meg egyéb kórjelekkeli kapcsolatában s viszonyában fogjuk föl, 3. Leggyakoribb s e szerint legjelentősb agykórjelnek találtam a fej bádjadt vagy nehéz föutartásdt; a többi jelek — fejforróság vagy hüsség, görcsök vagy nyugodalmas tompaság , nagyobb gyermekeknél félrebeszéd , a fejnek különféle vettetései vagy a kezek fejfelé mozgásai, tágult, vagy összehúzott láta, — csak a második szám alatti viszonyban nyerhetnek jelentőséget, még pedig igen különbözőt, a különböző jeleneti s folyami viszony szerint. 4. Me'g kevésbé vagyunk képesek minden esetben egyes kérjelek után az agy ez vagy amaz részeinek egyedüli bántalmait kijelölni. Például szolgálhat a végtagok zsugorodott s alszélhüdéses állapota (paresis). Meg engedem ugyan, hogy az egyoldalú szélhüdség a másik oldalú agyféltekének bántalmától függ; de gyakori eset ellenben az, — a mint Rilliet és Burlhez urak is tapasztalák — hogy mind a két oldali végtagok alszélhiidsége nem függ lob-, izzadmány- vagy lágyulástól , hanem ideges erőhiányos jelenetként bizonyul be. Az egyszemű kancsalság vagy láthiányról csak ovatosan lehet az ellenkező agyfél bántalmára követköztetniink. A kétnemű kancsalság pedig gyakran görcsök vagy idegláz alatt fejlődik minden bonczi változás nélkül. — De, a mi a mondottaknál több, még nincsenek biztos kérjelek, s talán nem is leendnek soha, mellyekből agykér- vagy agylobot egyedül bizton lehetne követköztetni ; mert a mit ezelőtt hires franczia orvosok állitának , hogy a láta összehuzottsága, erős fájdalmak s görcsök agykérlobra mutatnak, ezt szigorúan észlelt esetek, és pontos bonczolatok nem egyszer alaptalannak bizonyiták előttem. 5. Erős föltűnő agykórjelek után, főleg ha nem erős volt a láz , néha semmi bonczi változás , megforditva pedig csekély agykórjelek után nagy bonczi változás találtatik; p. o. agygümő — mint annak helyén megmutatandjuk — az élőn alig adott kórjelet. Tehát a nehézség nagy, mathesis itt legkevesbé sincsen, de ügyes különzés és összetétel (analysis és synthesis) által
