Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
1. szám
az esetek nagy többségénél annyit megtudhatunk az élőn, a mennyit tán az élet lehető megmentésére tudnunk szükséges. Es ha bármilly ügyesen fürkésszük és magyarázzuk is az élő kórjeleneteket— bonczolat nélkül kórfogalmakat s neveket nem valósithatunk; de még kevesbé nyerhetjük ezeket egyedül a bonczi osztályon. így p. o. csalódik az, ki izzadmányt találván a holt kisded agyában — azt mondaná: „ezen betegség agylob volt"; hogy ezt mondhassa az izzadmány mivoltát, de egyszersmind az élő kórjeleneteket, mellyek alatt az történt kell tekintetbe vennie. A bonczi g élő kórfürkészet közti kapcsolat és viszony alaposb kikutatása még tudományunk egyik fő föladatát képezi. Már most az egyes kórnemekre megyünk át. De előbb előre bocsátom e betegségeket illető kivonatunkat a p. gyermekkórház kórjegyzőkönyvéből, melly ugyan csak egy részt vonatkozik olly esetekre, mellyeket kezdettől végig észlelhettünk, de a mennyire mindnyáját kipuhatolhattuk — pontosan és híven leirttakra. Volt 365 fejbántalmi eset, 3 kórnemre fölosztva: u. m. heveny és huzamos agykérlob (meningitis) 115; heveny agylob és lágyulás 7, heveny agyvizkór 75, huzamos — eredeti, másodrendű, veleszíilt és álagyiizkór (t. i. az angolok „Hydrocephaloid disease"-je) összesen 123; agy vérömleny 3, kóros agytűltenyészet 29, agygümőkór 3, cretinismus és butaság — veleszült ég másodrendű 4, fejvérdag 3, fejsebzések száma bizonytalan; agyrázódás 3, külső fejvhkór egy sem volt. — Ezen esetek 5'| 2 év alatt fordultak elő a p. gyermekkórházban; azóta 1845-ki tavasztól 1846-ig volt ismét számos eset, de ezek nem levén még kivonva és elrendelve csak amazok összetétele szerint alkotám e czikkekct. Agykérlob ét lobos izzadmány. Tértorlás , pangás — az az túlvérbőség — s emlán lob és izzadmány, ezek azon fokozatok, mellyek a tellycs lobfolyamot képezik. A heveny vérpangás és lob közötti határi onalt kitalálni szintolly kévéssé lehet mint a lob és izzadmány közöttit. Néha a lob azon arányban szűnik, a mint kezdődik az izzadmány; de gyakran még akkor is eltart, midőn az iz-
