Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

1. szám

Ii föl. Bizonyosan állíthatom, hogy ezen görcsök valamint a Hopp- féle zihálás vagy tiszta ideges kóron alapszanak, vagy valamelly alhasi rendellenesség által gerjesztetnek. A legnagyobb baj rnég az, hogy midőn a bonczoló orvos olly kisdedek hulláiban, mellyek görcsökkel, vagy forró s elfogult fejjel haltak meg, agy vagy agykérvérbőséget vagy agylágyulást talál; nagyon hajlandó ezen vérbőséget 8 ezen lágyságot kórállapotoknak s a halál okának is tekinteni. Ez baj, mert fölületeseég; fölületesség pedig a gyógyászat legnagyobb baja. — Mindenek előtt is szem előtt kell tartanunk: hogy az élet első hónapjaiban az agy csecsemőknél rendes állapotban is nagyon vérdúsnak, vörös színűnek és lágynak találtatik; — az első két hónapban a velős állomány (subst. medullaris) alig látható, olly túlnyomó terjedelmű, az ekkor me'g vörös, héjas (corticalis) állomány; s néha ezen rendes újszülötti állapot még a negyedik hónapon túl sem múlt el egészen. Szem előtt kell tartanunk továbbá, hogy a halálozás előtti utolsó órákban — főleg midőn görcsök alatt történik ez — igen természetes , hogy passiv módon támad agyvérpangás, mellynek néha a halált okozó betegséggel legkisebb okszerű összefüggése sincs. így szinte tüdő-bántalmaknál is rendszerint nagy vérdusságot találtunk az agyvelőben. — Szükség szinte megemlítenem , hogy a 10-ik hónapos kor előtt levő kisdedek koponyája hol vékony, hol nagyon vastag, nem ritkán elevenen vörös s vérduzzadt, 8 rendesen erősen összenőtt a hártyával — ámbár az élőkön legkisebb fejbántalom sem volt jelen! Ezek tehát mind csak lényegtelen másodrendű hullai vagy halálozási bonczleletek ; de — ha ugy tetszik — nagyon hasznosakká válhatnak labyrinthunkbani (ámbár negativ) tájékozásra ; hasznosak lehetnek; ha valahányszor kisded agyvelejét bonczolván, abban sok vércseppet, s agykérgében vérduzzadt ereket találunk , megemlékezvén azon vérbőségekre, mellyek nyilván semmi agybetegségtől sem fügtek, komolyan kérdezzük magunkat: „A vérdusság e jelen hullában lényeges betegségi tünemény- e vagy sem ? — Egyenesen ki mondom : én a határvonalt az egyszerű halálzási agyvérbőség, és a valódi kóros között kitűzni nem tudom, t*