Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

1. szám

A fehér agylágyulás hosszabb folyamú betegségek után csecsemőkön, kivált senyveseknél s elhanyagolt sorvadóknál, fordult elő, a nélkül hogy azok életben legkisebb fejbántalmi :síeket adtak volna. Hol a lefolyás hevesb — p. o. 4—10 napi tartású — s lobféle jelenetű volt: ott a hullában nem egyedül agylágyulás, hanem egyszersmind többé kevesbé agykér g agyvérbőség is mutatkozott. Ez tehát a vörös lágyulás, s ezt bonczi lobjelnek vesszük; de ezt nagyon ritkán láttuk kitűnő mértékben. Mivel azonban az első csecsemő korba tartozó, az az 1-3 hónapos kisdedek hulláit keveset bonczoltunk, (tán összesen csak 50 illyet) s épen e gyöngéd kisdedek agybonczi értelmezése az egyszer már érintett élettani sajátságok miatt legnehezebb, e tárgyban nem adhatunk olly elhatárzó becsű fölvilágosítást s tanbeli útmutatást, mint minőt magunk is kívánnánk. Eddig ugyan még másoké (Killiet és Earíhez) sem elégitnek ki e pontra nézve. Az agykeményede'st sem tudtuk mint kórtani állapotot meg alapítani. Gyakran meglehetős fokú keménységet leltünk a hullákban , ámbár az élők bizonnyal nem szenvedtek fejőkben. Nem tudom elhatározni, millyfoku szívósság és keménységnek kell lennie annak, inellyet némelly orvosok agybántalommal — p. o. lobbal — akarnak összefüggésbe hozni. Mi az agykeményedést rendszerint húzamos lobtalan állapotban, agyliíltenyészettel együtt találtuk. Az agykérgek bonczi állapotát illetőleg — a mint már érintők — nem elég az erek vérduzzadsága , hogy innét agykérbántalomra ítéljünk; szükség az erek vérbőségén kivűl a hártyáknak vastagabb homályosodott állapota, semellett zavaros vagy kocsonyás, genyes, vagy véres izzadmány, vagy összenövések a hártyák lapjai között. A viztiszlaságu gyomrocti izzudmányt (agyvizkórt), mellynél az agykérgek rendes állapotúak , ugyanis az épen mondottak nyomán igazi lobterménynek nem tekinthetjük. Múlik az idő, midőn az orvosok megelégedtek a gyuladás azon fölületes fogalmával, miszerint belőle mindenféle ellentétet bonczi állapotokat lehetett szárinoztatni — zavaros, véres kocsonyás , genyes — és ezek mellett lepárolt vizféle izzadmányt!