Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

15. szám

— 235 — már sokára ugy sem maradott volna , mivel az öböl már át volt marva. Zúzott törés az alkar csontjain. Nevezetes össze forrás. N. N. 25 éves, nem épen erős testalkatú asztalos jun.17. egyik légszesz gyárban reggel vizet, mervén , bal karával véletlen a sebesen forgó hajtókerék éles fogaiba kapott, s ez bal alkarát tetemesen megzúzá. Három óra múlva kőrodánkon volt. — Közel a kézizhez, az alkar belső lapján 1 hnyi hosszú és % h. mély haránt szaggatott seb láthatd, fölebb pedig még két kisebb; az alkar fölső vége kissé dagadt, minden mozgatás növeli a tetemes fájdalmat. Az alkar két helyén, közel a kézizhez és 2 hre fölötte rendellenes mozgathalás látható ég vele recsegés hallható és érezhető, A beteg a karát föl nem emelheti, s ha a műtő ezt megkísérti, annak tengeige a föntebbi két helyen meggörbül. A beteg ujaiban még van érzég. E kórjelekből világos; hogy az alkar csontjai két helyen harántosan eltörtek és több darabra zúzattuk E kórhatárzat következő javallati kérdést támasztá: Remélhetni-e jelen esetben a szétzúzott csontok Összeforrandását vagy czélszerűebb-e e reményről lemondva a bőven genyedendő s tán azért a beteg erejét könnyen kimerithetendő tisztátlan sebet tisztává átváltoztatni , az az a sérült alkart csonkítás úlán eltávolilanil E kérdés a gyakorlati sebészet egyik legnehezbike. Jelen esetben a reményről le nem mondva , a műtétet mellőztük, mivel ez ép és ifjú egyénen a sérült részeket környező dag még nem tetemet, a lágyrészek olly fölötte sokat nem szenvedtek s az ujakban az érzés még meg van. Ha a kór lefolytában a bő genyedés csakugyan veszéllyel fenyegetné a beteget, a csonkítást még végbe vihetendjük, ha pedig reményünk meg nem hiusul, a beteg sokat nyer. Az egész alkar hosszú, a kéz ujain túl érő nyomaszokkal ginre téteték s erre a kéz — tenyerével lefelé — lazán rá kötteték, az egész alkarra jeges borogatás rakaték. Az első három nap a lobos dag csak lassanként növekedék, a fájdalom azonban , különösen az ujakon majdnem kiállhatlan volt, és éjjel nappal tartott. A szaggatott sebek között hólgagok emelkednek. — Jun. 20, Éjjel lázba esett a beteg, melly folytonosan tart. Az alkar fölső része egészen a könyökig tetemesen dagadt, kemény, feszült, vö-