Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

5. szám

— 74 — ~ tompa kopogafási hang, a beteg oldal hiányzó kitágulása, hiányzó légzési zörej, enyésző hörgzörej, a szó kecskemekegésii visszhangzása, ha csak kevés folyadék van jelen; a légzés, a hang s az érezhető vibratio hiányzása, ha sok folyadék van jelen; a sziv helybőli kimozdulása vagy a máj kinyomafása ; a beteg oldal földuzzadása, a bordaközök nagyobb szélessége, a hullámzás érzése és a barázda a kinyomult máj fölött kevesbé gyakran vannak jelen. A legközönségesebb s legbecsesebbek ezen kórjelek közöl következők: tompa kopogatási hang, hiányzó kitágulhatása a beteg oldalnak, a légzési zörej hiánya hörglégzéssel vagy a nélkül, a szó rendes visszhang/ásónak, s a beszédnél vagy köhögésnél különben érezhető vibrationak hiányzása, a sziv helyébőli kimozdultsága. A többi kórjelek inkább az ömleny helyzete 8 mennyiségére vonatkoznak , s ennélfogva gyakran hiányzanak , hol az vagy elszigetelve vagy mintegy befoglalva van, melly eset gyakran jő elő, de a kórtudósok által eddigelé, kévéssé méltányoltatott. A fő betegségek , mellyekkel az idült mellhártyaömlenyt vagy genymellet föl lehet cserélni: a tüdővész, tüdőmájosodás , a máj nagyobbodása vagy tályoga s rákdagok a tüdőben vagy mellhártyán. A tiidővésszeli meglehetős gyakori fölcserélést, pontos természettani \izsgálat mellett könnyen el lehet kerülni. A tüdővészrőli elővéleniény sokkal gyakrabban toliíl föl, mint sem az egész mellkas pontosan megvizsgáltatnék. A tüdőmájosodástól kivált akkor bajos a megkülönböztetés , ha az ember a beteget először látja, s a betegség addigi folyamatáról semmi biztosat sem tud , s hol a tüdőket kivéve egy rész sincs helyéből kimozdulva, s működéseiben megzavarva. Azonban tüdőlobos májosodásnál a hang tompasága soha sem szenve d ollyatén módosulásokat a beteg helyzete változtatása al'al, mint pleuriticus kiömléseknél; az elsőnél rendesen különféle hörgések jőnek elő a légzés alatt, az utolsónál épen nem; a kitágulhatás hiánya az elsőnél ritkán annyira jellemzett, mint az utolsónál; a hang amannál élesebb és erősebb , ennél csengésnélkülibb; a kecskeniekegés átalában ritkaság s ömlenyeknél épen nem jő elő. A vibratio soha sem hiányzik májosodásnál, de rendesen hiányzik az ömlenynél. Amannál a köhögés hörgéstől kisértetik,