Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

5. szám

— 75 melly épen a fül vagy halicső alatt látszik fészkelni. Ennél hiányzik ezen jel. Jőnek mindazáltal elő esetek, hol körülményes vizsgálat után is bizonytalan marad a kórisme. Itt addig nem szabad a csapoláshoz fogni, meg a kémlő (Exploratoi) által biztosságot nem szerzettünk. Ha tetemes mennyiségű folyadék pleuriticus odatapadás által \an befoglalva, skkor a tompahangzásd, légzés és hangnélküli hely körülirtsága s a helybeli tüdőösszenyomás jelei biztos eredményt adnak. IIa nagy empyema van jelen , melly a mellhártya üregét egészen Letölti, azt a máj< sodástól az által lehet megkülönböztetni, hogy akkor lehetlen az egésséges oldalon feküdni, a beleg oldal egészen mozdulhatlan s összeroskadó (nem mindég kitágult) a sziv helyéből ki van mozdulva s vonatkozólag a máj is, továbbá Stokes szerint hullámzást vehetni észre a bordaközökön s a ntáj kidudorodiisa fölött egy csatornaképü mélyedés van jelen , ha a baj a jobb oldalon fészkel. Nehéz kivált a csapolásra nézve , a jobb oldali empyema kórhatárzata s megkülönböztetése a máj földuzzadása vagy tályogától. Stokes szerint a máj földuzzadásának jelei következők : 1) Hiányzik a bordaközi szélhűdés vagy földuzzndás; 2) Eles kopogatási hang az alsó s közép melhájon; 3) Nyilvános légzés az alsó hátsó melltájon; 4) Hiányzik az oldalsó, ellenben jelen van néha a fiiggirányos (fölfelé) helybőli kimozdulása a szivnek , kivált ha a máj bal karélya bántalnias; 5) Végre a mellhártyalobnélkiili májdaganatnál elenyészik az alsó hátsó táj tompahangja a mély belegzés alkalmával, kilégzéskor pedig ismét visszatér s csendes légzés mellett állandó marad , melly jel hiányzik az empyemánál, de a mellhártya alsó részének obliteratiojánál sem alkalmazható. Ezen jelek közöl a 2, 3, 4 és 5 szám alattiak a legbecsesebbek. Minden kórisméi jelek között legfontosabbak: a légzés jelenléte mellől és hátul, meglehetős mélyen a tompaság határinalől, melly azért észrevehető , mivel a tüdő az alsó bordák s a rekeszizom közé nyomul le; a sziv és közhártya helybőli oldalvásti kimozdulásának hiánya; a máj fólduzzadása rendes eredményeinek jelenléte s az illető esetek kórtörténete. Empyemával legkönnyebben fölcseréltethetik a tüdő- és mellhártyarák. Mindkettőt rendesen mellhártyalob előzte meg, s mindkettőnél jelen lehet a sziv helybőli kimozdulása s a többi légzési hang, és