Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

19. szám

— 299 — * lyeknek már ugy is nagyszámát birjuk, kellően elhelyezné, a közönséges javallatok helyett különösek után törekednék , a gyógyszerek bizonyos életművek s azoknak működéseikhöz álló különnemű viszonyait ép é>; kóros állapotban kikutatná, s a gyógyszer jeleket a kórjelektől pontosan megkülönböztetné: hajhasz s kapkod az űj gyógyszerek után, holott még a régieket sem isineri kellőleg. Ámbár ragadhatlan tehát a természettudományok jótékony befolyása agyakorlati gyógyászatra, ez azonban amazoktól törvényeket közvetlenül einem fogadhat, ha csak egyoldalúságokba merülni nem akar. Agyakorlati gyógyászatnak a többi természettudományokból kell ugyan kifejlődnie, kiegészitetnie, de az észlelés és tapasztalás által nyert eredményeit nem szabad ezekből fejtegetnie. Mert az orvostan története arra tanit bennünket, hogy a gyakorlati gyógyászatban maradandó értéke csak annak lőn , a mi a gyakorló orvosoktól betegágynál szigorúan s minden elfogultság nélkül fölfogatott , hiven följegyeztetett és helyes követköztetés űtán szabállyá vált; hiúknak és mulékonyoknak mutatkoztak pedig mind azon nagyranéző rendszerek és gyógyszabályok, mellyek a betegágyi tapasztalás mellőztével az Íróasztalnál születtek. Az orvostan történetéből tudjuk azt is, miként űzték egymást a fényes külemű, szellemdiís theoriák, holott a Hippocrates józan észlelés és tapasztaláson épiilt gyógyelvei nagyobb részt még ezen mindent kétségbe hozó századunkban is fönállanak s becsben vannak; nagyobb részt mondám , mert az akkori csekély természettani ösrneretek a mostaniakkal sorompóba nem léphetnek. Ha meg fontoljuk továbbá, hogy az élet-, kórboncz- és a vegytan kísérletei többnyire az életmüvi testek elhalt részeit vizsgáljak, s az életerőt a dynamismust mellőzik, hiányosoknak kell azokat tekintenünk, s elveiket a gyakorlati gyógyászatban csak óvakodva használnunk , sőt az idegrendszertermészettani újabb meglepő vizsgálatoknak is joggal vethetni szemökre , liogy az idegek életműségének csak egy t. i. anyagi oldalát veszik tekintetbe, mi'g a második oldalát a dynamismust , a felsőbb idegéletet, melly az anyagot fölélteti, egészen elmellőzik. Ennek követköztében hamis azon állitás, hogy az emberi testben csupán any8gi tényeket vehetni észre.