Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

19. szám

— 300 — * Sok rejlik a természetben , mit megmérni, boncz- és vegytanilag kikutatni nem lehet. Az újabb materialisták ugyan azt tartják, hogy mind az , mit természettani úton föl nem foghatni, a mysticismus és ábrándok országába tartozik , állításukat azonban az idegélet, a lelki erő csudálatos tünetei, minden lépten nyomon meg hazudtolják. Ha mi az emberi testnek csak anyagi oldalát méltatjuk, soha meg nem értendjük az egyes rendszerek és életművek összbangzását, mi tulajdonképen az egyéni életet létesiti. Hogyha tehát a gyakorlati gyógyászat nem egyoldalú rögtönzéssel használja a segédtudományok újabb fölfödözéseit, hanem fontoló vizsgálódás után egyezteti azokat össze a betegágyi tapasztalatokkal , úgy ezen őrizkedő működése, mellynek állandó értéke leend, csak dicséretet érdemel. Vegyük például millyen zajt és mozgalmat okozott utolsó időben a kontatás és hallgatódzás az orvosi és nemorvosi világban. Majd azt lehetett volna hinni , hogy minden rnellkórok, hanem tűnnek is el egészen a föld teréről, legalább igen könnyen gyógyíthatók leendnek ! Azonban az orvosok itten minden figyelmüket a körismére fordítván s ezzel megelégedvén a gyógyeljárást elhanyagolták. Pedig legfőbb czélja az orvosi tudománynak a gyógyítás, erre kell tehát minden figyelmüket fordítani, maga a kórisme, ha még olly elmés is. a betegnek mitsem használ. Azonban okszerű gyakorlók a kontatásból és hallgatódzásból is azt fogadták el , a mit a gyakorlatra nézve szükségesnek tartottak , holmi szőrszálhasogatást azokra hagyván , a kik azzal örömest foglalatoskodnak. Igy halad napjainkban a gyakorlati gyógytan lassú léptekkel betegágyi tapasztalatok útán függetlenül a segédtudományok uradalmától , de azokat követve, bár nem is mindég sebesen. A gyakorlati gyógytan jelen állapotának mássá az orvostan történetében aligha találkozik. Majd minden időkben hódoltak az orvosok valamelly rendszernek vagy iskolának, a mai gyógytan ettől meglehetősen ment. Valamint a régi n vosi dogmákat, ügy ujabb fölfedezéseket szigorú biralat aláveti s mindazt, mi tényeken, kísérleteken, helyes induetiók^n nem alapul s betegágynál be nein bizonyodik, elmellózi. Nagy előlépés a jelenkori orvostanban, hogy önhiá-