Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

6. szám

— öltem, mi által az ülcsont leereszkedik, s az alszár hozzátapadó hajtó izmai megernyednek. Ekkor egy segéd iixirozza a medenczét, egy másik pedig megfogja az alszárat s ovatosan megkísérti a kinyujtást, mindég erősebben húzván; én magam mindkét kezemet a térdizületre teszem , gyámolitom a kinyujtást s e mellett a czomb- és sipcsont kidudorodását be- és hátrafelé nyomom. Ezen kinyújtása a végtagnak rendkívül fájdalmas a betegre nézve, kivált ha az izületi lob már régtől fogva meg van, mindazáltal ajánlom, hogy annálfogva ne hagyjuk magunkat elijesztetni, mert azon előnyök (Vortheil) , mellyeket a kinyujtás által nyer az ember igen nagy fontosságúak, s a fájdalom csak ritkán tart tovább egy pár óránál. II

1 a kezek segitségével 10 percznyi idő alatt nem sikerül a térdet kiuyujtott helyzetbe hozni, akkor az általam szerkesztett nyujlógéphez folyamodom. Hogy a kinyújtott végtag mozditatlanul tartassék, a kézkönyvekben leirt s czombtöréseknél használtatni szokott , jobb kötelékek közöl többeket használhatunk. Legczélszerűbbnek tetszik nekem a vassodoronyfonatokból készült csatorna, melly az egész czomb 3/

4 részét környezi; a mellett a tag helybőli kimozdulása lehetlen, s azon előnyünk van , hoey a térd fedetlen marad s igy reá egyéb szerek is alkalmazhatók. Ezen bánásmód kedvező eredményeit 4 ki vittebb kórtörténettel igazolja , mellyek mind föl— nőitekre vonalkoznak. 3 esetben 2—3 hónap múlva tökélyesen helyre állott a beteg, a negyediknél, kinél a kifeszités csak több hónap múlva történt, izmeredség képződött; a beteg 3|

4 év múlva az ágyat elhagyhatá s a térdben meredt végtagét meglehetősen jól használhatá. Csipizületi lob. A csipizület gyuladásainál a betegek a szenvedő czombot vagy abductio, vagy adductió-ba helyezik. Az első helyzetben egyszersmind a czomb kifelé fordul (tetszőleges meghosszabbulás) as utolsónál pedig befelé (tetszőleges megrövidülés). Mindkét esetben meg van hajtva térdben a végtag. Az abductio s kifelé fordulásnál hajlott térddel az izületet képező hártyák és szálagok a belső oldalon kifeszítetnek , s a czombcsont fejének hajlama van befelé menyülni s a duglikra (foram obturatoriurn) helyződni; ha ellenben a meghajtott végtag adducáltatik s befelé fordul, az izület külső fölső oldalán jobban jobban megfeszülnek az iznedhártya