Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)
1. szám
vesbülni mondatnak ; ugy tényleges állása a mivelésnek átalában (a tömegnél) azt mutatja, hogy a polgárosodást dicsérő énekeink korai panegyriák; hogy mi az erkölcsi mivelődéet az ipar fejlődése , az észbelit pedig a könyvcsinálás foka szerint méregetjük • s e mellett nem is érünk rá gondolkozni , váljon nem épen egyoldalú fejlődése az iparnak egyik leghatósb emeltyűje az erkölcstelenedésnek , s váljon zavart jellemiségiink s elvnélküli könycsinálási szomjunk, nem bélyegei inkább lelki mivelődésünk fölületességének , mint mélységének , s ha ez igy van, mit csak a tudatlan, tapasztalatlan s lelki vak találhat máskép, nincs igen okunk időnk s bölcsességünk mélységét fitogtatni, intézeteink tökélyét magasztalni s nevelő rendszerünket minden gáncson túl levőnek nyilatkoztatni ; nincs mondom okunk s időnk képzeletink merengéseiben új képzeletek által ringattatni magunkat, s egy Eldorádó üdveiről álmadozni, hanem ébren kell lennünk fölfoghatni az egyes igyekezeteket , mellyek az ember javítására s nemesbítésére a polgárosodott világ egyes részeiben tétetnek , s elkövetni mindent , hogy azokat polgári társaságainkba átültessük , soha sem felejtve hogy önfapasztalás leghathatósb emeltyűje a haladásnak. — IIa már nern tagadhaté, hogy tökéletlenségünk öntudatánál fogva az emberi társaság különböző nyiigei enyhítésére, a különböző állodalmakban egyes nagy erőködések tétetnek, el is keilend ismernünk , hogy ezen erőködések főképen ott adják elő magukat , hol a legnagyobb rosszak euyhitése s gyógyítása forog fön. Már pedig hol nagyobb rosz az elme-a kedélyháborodásnál! melly az embert öntudatából, személyességéből kivetkőzteti, melly atya, anya. gyermekei s barátai iránti viszonyaiból kiszakítja , melly széttöri ama lánczot, mi által vallás és törvény embertársaihoz fűzek őt; melly őt dühösködő gyakran állatoknál is alább becsült lényként, mások aggódására, bújára, gyakran szerencsétlenségére , önmagának pedig kinjára kényteti élni. Nem rég ideje, hogy az elmekórosok részint sugalt, részint hasztalan, de részvétet nem érdemlő tagaiként tek.ntettek a társaságnak; (ez fájdalom ittott még most is igy van , s a hol igy van , ott egy őrült sorsa inkább hasonlít ebéhez mintsem emberéhez) s még kevesbé rég ideje , hogy az elmekórosban az emberről megfelejt-