Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

10. szám

— 149 — támadó kénsavas haméleg a közönségesen hanyag széket is hajtja. Dr. Brunner. A sápkor a vérképzékenységének kimentése, a nőnemnek nem kirekesztő tulajdona , s nem kiilönfaju betegség. Első tünetei u, m. emésztetlenség, böfögés , korcséh , elválasztási zavarok a tengéletmiivekben mutatkoznak, mivel legelőször a tápanyagnak készítése tér el a rendes útról. Az ideges tünemények később jelennek meg, mint a hibás vegyületii vér , és az idegpép közti vitának eredményei s leginkább a dúczrendszerbe fészkelnek. Nem ritka a sápkórnak gümőkkeli szövetsége , mi nem ellenkezik nézetével , ámbár a giimősök vére rendén túl képzékenynek találtatott légyen is, inéit a sápkór a gíimők tiidőkbeni letételükkel, s a romlási láz rohamaival tűnik csak elő, mint azt nem régiben volt alkalma tapasztalni. Gyógyításában egyedül a vas biztos hatású , föltevén, hogy az egyénnek emésztő tehetsége azt megbirja. Dr. Jankovich. Sápkór nevezete alatt bizonyos kórtünetek összegét érti , mellyek közöl következők ötlenek leginkább szembe : sápadt zöldes szine az arcznak , szárazsága a bőrnek, életrnűködési zavarok különösen a keringésben, emésztésben s havitisztulásban. — Hogy Dr. Wagner János szerint kirekesztőiig serdülő nők sápkórosodnak meg , azt szóló ellenzi , mert ha legtöbb esetekre nézve ezen állítást érvényesnek vallja is , más részről lát a nőket, kik jóval a serdülés előtt, vagy utánna estek sápkórba, mit kivált fiatal özvegyeknél tapasztala , ha szomorú s kellemetlen körülmények közé jutottak , sőt biztos orvosi jegyzékek szerint találkoznak sápkóros férfiak is; s valóban tekintvén a sápkórnak in dokait, folyamát, » beteges vér vegy bontását, nem lel lief ni okot miért szorítkoznék az csupán a nőnem piruló korára? Minden nernú s korú egyéneknek vérében hibázhat a rostonya s a vasat magában záró festanyag, vagyis a vérnek képzékeny részei. Nem szükség azért a sápkórt Andra{-\a\ a közönséges véi hiánnya! összevetni , inert midőn emennél a vérnek mennyisége egyszerüleg csökken, a sápkórnál annak közelebbi alkatrészei lépnek hibás irányba , képzékeny anyagai t, * kevesbiilnek, víztartalma pedig mint minden vérvizességnél (hydraemia) növekedik, — Ha továbbá figyelemmel követjük