Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

2. szám

— 25 — va lesz önök előtt, hogy a régibb orvosok a takár utáni senyv (lues) sajátsága gyanánt hozák föl, a bőrbeni gümőkön kivül, az izesülések körüli fájdalmakat; mig a fekély után támadt fájdalmak rendesen a hengerképü csontok közepét foglalják el; s ha bár igaz , hogy ésszerű élettani kimagyarázási alapot nem lehet ezen különbségre nézve fölfedezni, mégis volt alkalmam azt, azon említett egy esetben tapasztalni. Az ismételve kiállott takárok után t. i. mellyeket egyébiránt én nem orvosoltam, az említett izesülési fájdalmak, pikkelyes küteggel s a bőrmirigyek különböző helyekeni daganatával csatlakozva beköszöntöttek s a legkülönbözőbb gyógymódnak csökönösen ellenszegültek. Legnagyobb hatályosságu volt ez esetben a hamiblag (kali hydrojodicum), mellynek használata után a fájdalmak szembetünőleg enyhültek , s a megdagadt bőrmirigyek kisebbedtek. A rásztkóros beteg azonban mind e mellett sem volt megnyugodva, s egy 14 hónapig Graefenbergben folytatott vizgyógymód után is csak annyiban tatált enyhülést, hogy a mirigyek jobbadán fekélyfölületekké változtak ; és én azt hiszem , hogy eddig tett tapasztalataim következtében jogosítva vagyok azt nyilvánítani , hogy nem hihetém különös takársenyvnek a létezését, kivévén a fekélyesedő takáralak után következőt, melly egyébiránt a sajátságos bujasenyvtől (lues) nem különbözik. (Folytatása következik). Kivonatok idegen lapokbul és munkákbiil• A). Méreg- s gyógyszertan. A sósavvali mérgézés Orfila szerititi legújabb kémmódja. Orfila elébb azt állitá, hogy a szabad sósav gyomor s belekbeni jelenlétének kimutatása végett szükséges a folyadékokat lepárolni (destillare) ; hanem Devergie és Bergouhioux