Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

2. szám

— 24 — gyeimét igényli. A látható fekélyes fölületen kivűl, melly gyakran csak a húdcso takháma (epithelium) lefoszlásában áll, körűiirt keménység tapasztaltatik valamelly helyen a hudcső hosszában, melly érintésre fájdalmas s csekély véres , genyes kifolyással van összekötve. Ezek azon kórjelek, mellyek az orvossal a fekélyesedo takár jelenlétét gyanittatjáks ezen alaka a takárnak az, melly az elébb említettektől különböző gyógymódot követel. S ha bár nyilvánítottam is abbeli kétkedésemet, hogy váljon lehetséges e az elfojtó gyógymód (methodus abortiva) a már tárgyalt takáralakok fejlődési kórszakában: mégis a tapasztalat arra tanított, hogy ba az illyetén betegek mindjárt a baj kezdetén orvosi segélyért folyamodnak , a fekélyesedo fölület megégetése (touchiren) legsavas ezüstélegolvadékba (sol. nitratis argenti) mártott ecsettel, melly kezelések által a baj gócza mintegy szétdúlatik, a legbiztosabb szer a bajt csirájában elfojtani vagy legalább a kór folyamatát megrövidíteni. Gyógymódom egyébb részletei főleg abból állanak , (miként ezt már néhány évvel ezelőtt volt szerencsém önökkel közölni) hogy a hűdcső fekélyes fölületére téphengereket rakatok, mellyek a fekélyesedo fölület különböző érzékenysége szerint majd csilapitó , majd zsongitó szerekkel, millyenek a kénsavas horgéleg (sulfas zinci) a vörös higanyváladék (mere, praecipitatus ruber) készült kenőcsökkel kenetnek be. Legtöbb esetben sikerül egyedül ezen gyógymód által rövid idő alatt elpusztítani a takárt, a nélkül, hogy más szerekhez kellene folyamodni. A legközönségesebb utóbajok ezen takáralak után a dobok , herelobot soha sem láttam ezután fejlődni. — Engedjék meg tisztelt ügyfeleim, hogy még egy tárgyat szóba hozzak, melly az újabb időkben már sok oldalról fölvilágosittalott, de a mellyről az orvosi acták , úgy látszik, még ma sincsenek bevégezve. Ezen tárgy pedig a tákársenyv (Trippercachexie); s bár az errőli eldöntő itélethozásra a tapasztalatok hosszú sora, s szigorú eriticus fürkészet kívántatik , mégis meg kell vallanom, hogy gyógy gyakorlati pályámon csak egy eset adta magát elő, mellyet méltán nevezheték a takarsenyvnevezettel. Tud-