Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

14. szám

— 244 talmakat idéznek elő , s végre ha tekintetbe vesszük , hogy ezen életmű milly nehezen támadtatik meg félbehagyó lázalakában, igen valószínű lesz, hogy hellyel hellyel ezen betegség súlyos és idült folyamata alatt állandó életmüvi betegségeknek kell előjőni. Gölis szerint görvélyes félbehagyó láztól meglepetett gyermekek közül 9-en agyvizkórba esnek. De mik tehát ezen két betegségnek diagnosticus kórjelei az első időszakban? s mikor vagyunk jogosítva a lázas betegség folyamata alatt lobellenes gyógymódhoz folyamodni ? Ezen kérdésekre nehéz a felelet, sót néha talán lehetetlen, azonban könnyebbül ezen nehézség ha következőket veszünk fontolóra. Az agyvizkór első korszakában rendesen nagy fény- és hangiszony van jelen, továbbá látaösszehuzódás és elesettség (Hinfälligkeit) mind éjjel mind nappal. A félbehagyó láznál ellenben jólehet a beteg éjjel aludni nem tud , mindazáltal nappal gyakran igen jól alszik , látái inkább ki vágynák tágulva, s a fény és hang eránt nem olly érzékeny. A fejfájdalom ez utósó bántalomnál csak átalános rosszulléttel s lankadság kifejezésével nyilatkozik, s miként egyébb lázkórjelek, nyilván félbehagyó; az agyvizkórnál a fájdalom nyilván a fej mellső részében ül, soha meg nem szűnik, jólehet súlyos rohamok által fölmagasztaltatik ; a gyermek ezen bajban erősen a párnába nyomja fejét behűnyt szemekkel; kedvetlen ha mozdítja , ha kérdeztetik s emlékeztetik s kezét akaratlanul feje felé viszi s a fájdalmak miatt gyakran hangosan kiált föl; a karok és czombokhan könnyüded rángások lapasztaltatnak. A félbehagyó láznál ellenben a gyermek nem olly szenvedhetetlen, nem kiabál olly nagyon, fejét mozgathatja a nélkül f hogy nagyon rosszul érezné magát, s mikor ébren van ujaival mindég ajkai körül s orrlikaiban kaparász. A belek gyakran mind két betegségben bedugulva vannak , de a félbehagyó láznál nem olly makacsűl s könnyebben megnyithatók , a székletételek keményebb állományúak , sötétebb szinűek s büdösebbek mint az agygyuladásnál. Az érverés is rendesebb és erősebb láznál mint agjlobnál. Ha az elősorolt kórjeleket összefoglalja az ember nem lesz nehéz mind két betegséget támadásuk alkalmával megkülönböztetni, vagy az agybetegség föllépését a láz folyamata alatt észrevenni.