Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 3. kötet, 1-25. sz. (1843)

2. szám

— 31 — kélynek látszik, az utóbb meg fontossá válhat. Sohase tartóztasson minket vissza illy vizsgálódástól, mellynek alapjaulegy reszt a természet gyógyereje vétetik föl — azon időként fölbukkanó föllengzés : miszerint gyógyha­tás és bírálat, a gyógytan imez legrégibb statutiói, vak­merően tagadtatnak. Szeretném ezen urakat egy időre se­bészekké tenni, hol a sebek gyógyulásánál, uj bőr s cson­tok képezésénél , romlottak kivetésénél csak bajjal gon­dolhatnék a betegséget mintegy független lakost, kivel a házi ur nem gondol. Ezen urak a kór s gyógytan egysze­rűsítésére , a gyógyászat tudományos megalapítására s a fatalis „post hoe ergo propter hoc" (annyira kívánatos!) száműzésére nem igen fognak szolgálni. b). És vessünk már most szigorúbb fürkészi tekinte­tet az egyes hasfolyási alakokra. Mennyire volnajogunk az egyikét vagy másikát mint csupa helybeli kórt fogni föl s orvosolni ? I)- A hurutos hasfolyások. Már mondánk, hogy e helybeli alak néha csak néhány nappal a hurutos (de nem éppen mell hurutos) láz kezdete után, néha ezt föl­váltva állott be; de gyakran szinte ugy bélyegezve tüstént eredetileg s láz nélkül lépettföl; más részt pedig több Íz­ben szinte azon láz alak hasfolyás hozzájárulta nélkül egyenesen bőrbirálattal végződött: valamint is látszólag idiopathice föllépő hasfolyás , nagyobb vagy kisebb mér­tékben észrevehető izzadással biráltatott s gyógyult. E iiégyfele viszonyokat minden hű természetfürkésző kön­nyen s állandóan föllelhette. De törjön bár néha ki a has­folyás fejlett láz nélkül; egy kis rosszlétet hasonló érzést mint a kezdő láznál — a megtámadtak többnyire mege­lőzőleg csak éreztek, a mi ugyan kisdedeknél, érzéke­nyebb természetüknél fogva sokkal szembetűnőbb s ál­landóbb mintsem korosuknál, s rendszerint múlékony hévrohamok , nyugtalanság, étvágyhiány , szomj , gyak­ran álmosság által is rajtuk nyilvánosul. Es igy a gyer­mekbetegágyi fürkészet némi hasznos adatot nyújt az áta­lános kórtannak. Nem lehet tehát az itt s 1-ső szám alatt mondottaknál fogva a hurutos hasfolyást mint csupa hely­beli bántalmát a bélhártyának tekinteni, legkevesbé pe-

Next

/
Thumbnails
Contents