Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

1. szám

— 12 —aa. granu sex ; aquae destill, unc. sex; alcoholis druck, dm/s, M. f. mixtúra in inhalationem adhibenda. — Ebből eleinte fél vagy egy egész nehezéket ugyanannyi bürökfest vénnyel es meleg \ ízzel kell a beszívó műszerbe tölteni, hogy ez léiig teljék meg, mi beszívós alatt egy nagyobb , forró vízzel telt edénybe állítandó. Később lehet az adagot nevelni , csak arra kell vigyázni: hogy izgatást ne okozzon a behatott gyógyszer a leheli ő életművekben. A beszívástól köveikező eredményeket várhatni: vagy megakadályoztatik a gümőcsös izgatás és lassankint elmúlik ; vagy csak megakadályoztatik, de nem enyészik el ; vagy meglágyulnak a gümőcsek és kiesnek. — l)r. Scudumore üveg műszere legalkalmatosb minden eddigelé ajánltak közt, ennek belehellő csöve (Einathmungsrohrj a palaczktul fölfelé megy, aztán lassankint oldalvást hajlik, ugy, hogy a gőz útközben igen nagyon el ne hűlhessen. — A beteg mély lélekzetet véve tele szívja tüdőit, miután elmozdítja száját a cső szopókájátul , és szabadon kibocsátja lélekzetét, s igy ismétli többször. (London, med. Gaz. Vol. XXV. y. 750.) Eime korosak és lázban szenvedők félrebeszede. Dr. Bernhardt következőkben adja elő saját véleményét ezen tárgy iránt: az emberben saját ösztön lakozik a beszédre. Egyes ember segély nélkül elveszne , ha beszéde által embertársaihoz folyamodván , kölcsönös erő nem munkálna közre. Egyedül nyelve te zi a gyönge embert a teremtettség urává, s állala tökéletesítheti saját nemét. Tökéletesedés lévén az ember rendeltetése , az erre vezető egyetlen eszközt is akarnia kellet a természetnek, s azt nem bizni a történet \ akjétékára. Sőt inkább azon es/.közbe különös ösztönt kellett csepegtetnie , mi az emberi beszélni ösztönözze. Nem létezik nép nyelv nélkiil. Magok a siketen születtek is nyilvánítják ez ösztönt bizonyos szavak képezése által. A nyelv tehát nent a közlekedési szükség szüleménye , hanem az ember önkénytes jó kedvéből alkotá a szavakat. Szavak által közli közvetlen lelki állapotát, épen ugy, mint mozdulatai, tagjártatásai s arc/vonásai által. Belé van oltva az emberbe azon tulajdonság, hogy hol veszedelmes volna gondolatait nyilvánítani , ott hallgasson.