Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

18. szám

— 285 — s egészen szolgaiságra születve lenni hitték. Socrates vala az első , ki illy igazságok áldozata lőn. Socrates után egészen divattá akara válni mind azokat elégetni avagy más módon kiirtani , kik bátrak voltak az embereket oktatni s fölvilágosítni a felől, hogy önmagok vennék hasznát. Egy zsarnok (Tyrann) iskolájokkal együtt megégeté a Pythagoreusokat; a mi több még a tudósabb asszonyok is — kik philosophusnők valának — felekezetök áldozatai lőnek , igy Theoclea, Pythagoras nőtestvére , nemkülönben Timicha és Theano. Üdv s szerencse tehát azon derék, és a homályt terjesztők (Obscuranten) allmanachában megdicsért férfiaknak, kik egy egészen ellenkező úton pénzt, becsületet, biztosságot és szabadalmat (Privilegium) magoknak szerezni tudtak. Vannak — úgymond egy bizonyos iró — igazságok, mellyeket egyedül a jó fejedelmek kormánya alatt szabad kimondani. Az ő uralkodójokat ismerő homályt terjesztők inkább minden igazságnak ellenszegülnek, és esztelenségeket hirdetnek. Tudva vagyon, hogy régiebb idők homálytterjesztői még a physikai legegyszerűbb igazságokat is istenkáromlásnak lenni kiálták a nép előtt. Anaxagoras , azon állításaért: hogy a nap nagyobb légyen Peloponesusnál, üldözésbe vétetett. Illy üldözések sokkal számosabbak voltak a kereszténység ideiben. Emlékezzünk Galiläi — Virgilius — s több másokra. Emlékezzünk e fölvilágosodott xíjabb korunk néhány politikai eseteire. Legyen szabad ismét Locke taglalásitanitás módjához (analytische Methode) visszatérni. Érzelmeink taglalásából felfödözzük morál eszméink eredetét a fájdalmat s gyönyört érezhető hathatóságnak kifejlődésében létezni. Ezen morál eszméinkben sajátlag a méltó s méltatlannak szükséges és változhatlan törvényeit határozó philosophiai igazságok fekszenek. Innént származtatnak azon indítóokok, mellyek szerint magunk viseletét alkalmaznunk kell; kétségkívül nem minden szokatlan emberek osztályának (exotischen Menschenklasse) Ítélete szerint. Mind ez az érzelmeket befogadó hathatóságunk s indulékonyságunk (incitabilitas— Erregbarkeit) természetén alapítja magát; úgy nemkülönben azon első alapigazságokon: — hogy minden eredetileg az érzék érzelmeiből (e sensationibus 8ensuum — aus Empfindungen der Sinne) származik, s hogy az ember egy indulékony vagy is érzéki érzelmeket s morál