Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

17. szám

— 270 — nyében csalatkozva mindenhez . mire csak szükség és kétségbeesés kényszerítik, hozzá fog; mert hiszen kinek volna kedve a szükséggel és kétségbeeséssel viaskodni!? de hogy mind ez igy g nem másként van szomorúan tapasztaljuk. A gyógyászat tudományos kiművelése, melly nélkül a gyakorlat mindig csak merénylet, bizonytalan előzményeken alapnló vállolat, szorgalmas búvárkodást, tanulmányt, gondolkodást, a már kész és leendő anyagok szemes kísérletét, a természet minden oldalróli vizsgálatát, szemléletét, s az ettől kimért szabályok kö vetését és gyors haladást stb. kiván ; ezek oliy elmai adhatlan föltételek, miket a tudomány az orvostul igényel. Egészen másféléket követel még a közönség!— de miként tehetni mind ezeknek eleget ? — midőn egy részről az elélhetés nyomasztó gondjai, más részről a jobb sorsra való kilátás hiánya gátolják az igyekezetet. Pedig itt volna már azon idő , hogy egy fensőbb hatóság figyelmére méltatná e sajnos helyzetet, és reményt nyújtana egy jobb jövendő elérésére. #) — ,,Az orvosrend kettős vagy iker volta (duplicitas) történetesen a középkorban állott elő; a borbélyoknak (tonsores) és fiirdöseknek (balneatores) ezelőtt semmi közök nem volt az orvostudománnyal; ez időtájban kezdek magokat képezni a népi orvosok mellett, — minők mindenkor voltak ,— kik a népszerű gyógyászatot űzték. A 13. században már orvos képiben látjuk föllépni a borbélyokat és sebészeket, kik mindjárt eleinte csaknem ellepték a falukat, minthogy a tanult orvosok csekély számmal és csak városokban és klastromok közelében valának találhatók. Amazokat már akkor is, mint szintén ma, * nagyobb népszerűségük különbözteté meg, és épen a tudományos műveltség hiánya okozá, hogy őket a nép ügyesebb gyakorlóknak tartá , mint az elméletileg kitanult orvost. A kézművesihez hasonló kiképeztetésök után czéheket alakítottak és a tagokat mesterek- s legényekre és tanulókra oszták ; gyakorlatban a két felekezet különszakadva nem állhatott fen, és a tanult orvosok lassankint idegenedni kezdettek a sebészettől kiváltképen pedig III. Sándor, V. Honor liltóparancsai s aztán meg a lateranumi zsinat által forma szerint meg is történt az elszakadás. A mit az atyák (patres). — kik különösen gyakorlották ez időben az orvostudományt, — véghez nem \ihet*J Mimódou segíthetni e bajon? és milly szükséges volna honunkban az orvostudományi rendészetét (polítia medicinae j és törvény széki orvostant jó lábra állítani: ezekről koronkint egyes értekezésekben bővebben szólandunk , e számos olvasóval dicsekhető folyóiratban. — Közlő.