Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

1. szám

4 olta uralkodó állandó kórnemtő (genius morboruin stationarius) rövid történetét előadva, egyszersmind az ebből folyó eredményeket is szorosan rendezhessem, hogy igy végre határozottan előadni képesek lehessünk , a jelen évnek s különösen a kérdésben forgó hónapnak kóros változatai minő bélyeget viseltek légyen? Azon gerjesztő okok összege, mellyen a járványos betegségek támadása és terjedése alapul f járványos kórállapotnak (constitutio epidemica^ neveztetik. Ha ez több évig állandóan fönmarad, úgy az állandó kórállapotnak (constitutio morborum stationaria) mondatik, s az illyes állandó kórállapot által okozott betegségek belyeqe teszi az úgynevezett állandó kórnemtöt (genius morborum stationarius). #) Az állandó kórállapot alatt tehát ollyant értünk, melly eddig alig ösmert föld-világi (tellurisch-cosmisch) okokbul veszi eredetét, s tekintet nélkül az évszakra vagy időviszontagságokra, bizonytalan számú éveken át uralkodik, továbbra fejlődik, s mindinkább enyészvén, végre tőle egy egészen különbözőnek ad helyet, midőn még uralkodásakor minden évszaki, vagy közbeeső járványos, sőt még szórvány és idült betegségekre is rásüti bélyegét. Azon orvosok, kik a gyakorló tudományra nézve olly nagy fontossággal biró jelen tan kifejlesztését és miiv»lését annyi lefolyt századok alatt magokra vállalák, még igen csekély számmal vannak ; s a jövő orvosivadéknak e tekintetben még felette tágas és csak kévéssé művelt mező uyilik meg, de különösen orvosegyesületektöl lehet azt méltán elvárni , hogy ezen tanra nézve világító sugarak derüljenek. Hippocrates volt az első , ki eme tekintetben időkorához képest hihetetlen dolgokat, ámbár magában még mindég csak keveset teremtett elő; utódai egész Sydenhamig egyedül az ő tanát utánozák , vagy csonkítgaták. Az állandó láz (febris stationaria^ előadásával Sydenham eme tant egy lépéssel odábbvitte, mit Stoll mint ezen tan növelésében harmadik, szinte használt; — az állandó lázról szóló czik Stoll munkájában negyven egynehány igen velős tartalmú sorokban foglaltatik. Kitűntek utána Néinethonban ; Lentin, Junker, Wittmann, Olaszországban: Pátizoni, nálunk: az általáno*) lásd Hart mann Theoria morbi.