Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
1. szám
s>ari ösineretes Benkd; legtöbbet tett azonban ez időben egy stíriai orvos liemlitsch. így maradt ezen tan 1813-ig, inelly időtájban Harless tanitó a rénusi évkönyvekben egy hosszabb értekezést közle az állandó kórállapotrul, mellyet én mai napig is a maga nemében e tárgy fölött legjobbnak tartani nem átallom. — Később Hufeland tett több jeles értekezést ezen ügy fölött hírlapjában nyilvánságossá. — Ez időtül fogva tudtommal következő orvosok méltatták ezen tant alaposabb és nagyobb figyelemre, úgymint: Kopp „Denkwürdigkeiten"-, — llerndt „ Klinische Mittheilungen 4; — Hildenbrandt Ferencz „Animadversiones in constitutionem morborum stationuriam"; — Geigel Márton „ Untersuchungen über die Entstehung des Krankkeilsgenius Würzburg 1840"; nevű munkáikban , melly utolsó a legterjedelmesebb munka ugyan, de koránsem legjobb ezen tárgy fölött. — 1841 kezdetén Dr. Bisc/toff cs. tanácsos egy igen érdekes tudósítással járult ezen tanhoz az ,, Oeslerreichische Jahrbücher" folyóirat 1 füzetének 1 lapján. — Ezen előszámlált lett dolgokbul kivehetni, hogy az 1756-dik év előtt az állandó kórnemtö lobos, 1756-tol 1785-ig erőhijánnyal párosult poshadó (asthenico-putridus) ; 1785-től 1803-ig erőhijánnyal párosult ideges és nyálkás (astheniconervosus et pituitosus) természettel birt; — ezek tudniillik az akkoriban élt jelesebb orvosoknak, de különösen Lentin-nek kitételei is; s épen ezen uralkodott kórállapoton épült Brown- nak hitetlenül elterjedett tana és gyógymóda is. — 1803-tol 1812-ig az állandó kórnemtő áltaában véve szinte nem volt különböző , mert ez időben a náthahurutrol (Grippe), lappangó és forró ideglázrol, s egyszersmind a szélesen terjedett váltólázrol is sokat írogattak az orvosok. — 1813 után ismét a lobos kórnemtő s vele együtt Broussais tana fejlett ki, melly kórállapot csaknem 1821—22-ig határtalan hatalommal dühöngött. — 1823-tol kezdve csorvás kórállapot tünt föl, most tehát már magunk is szólhatunk valamit a dologhoz, mivel közülünk többen tettek a gyakorló gyógytudomány mezején tapasztalatokat. Ezen időtájban tudniillik mintegy 1826-ig csorvás szövetkezésü gyuladások mutogaták magokat, de e mellett a hurutok és csuzok is szaporábbak lettek. — 1826-tol 183l-ig
