Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 32 ) tapogatva haladott, szárnyakra kél, s javitva, alkotva, teremtve mindenütt, villám sebességgel röpül előre, miglen az undulatio aetherén láthatlan magasságba száll. A 18-dik század elején Albertus niagnns és Bechersf/eh az égésrőli nézeteit a már ekkor ismért chemiai tüneményekre alkalmazván, s így azokat egy egésszé alakítván, a chemiának legelső theoriájál Sthál alapította meg, melly szerint ő minden megéghető testben ugyanazon egy anyagot képzelte, melly ha eltávozik, a test megég, (az éges tüneménye) s ha a már egyszer megégett testhöz ismét hozzájárul, az üjolag megéghető lesz. Ezen anyagot ő phlogist ónnak , s róla theoriáját phlogistica theoriának nevezte. Csak egy felületes pillanat ismeretink mostani állására, s kiviláglik, milly csonka, milly kielégithetlen ezen vélemény, mégis fontos a tudomány haladására; mert meg volt a talppont, mellyből kiindűlhatának a szemlélődések , s mihelyt rendszeresen kezdek azt művelni, egymást követék a fölfedezések. Egymást válták fel a nagy elmék, kik közt, Geofrois, Boerhave , Black, Margruf, Scheie, C

au endisch, Pristley csillagokként fénylenek, kik annyi tapasztalatokat halmozának rakásra, hogy a csonka theoriát nem tárták kimagyarázhatásukra elégségesnek; — Leginkább érzette a Sthál theoriájának hijányosságát -Lavoisier, midőn azt sem mások, sem önnön próbatételei által tett számos fölfedezésekre nem alkalmazá. Azon tüneményt, melly által a megégett anyagok nevezetesen az érezek nem vesztenek sulyokból (mellyet az éghető részecskék megkötéséből magyarázták a phlogisticusok) világosságra hozta, midőn megmutatá: hogy az elégett éreznek nevekedett súlya az elnyelt savító mennyiségével épen egyenlő. Ellenben számos próbatételek által megmutatá azt is, hogy midőn az érezek ismét éghetőkké változnak — mind a mellettt hogy a képzelt phlogiston hozzájok járul, — nem nehezebbek , hanem könnyebbek lesznek. Ezek következésében ellöké