Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

24. szám

( 370 ) alája, mellyeknél fogva a gyakorlatban egészen eltérő alakban mutatkoznak. Legyen szabad ez alkalommal csupán két lobos betegséget akép rajzolni, mint azok gyermeki életkorban szoktak föllépni. A) Tüdülob. (Pneumonia) A gyermeki tüdőlob annyira különbözik az élemedettebb korbelitöl bogy reája amott ösmerni is alig lehetne , ha a különbséget egyel) körülményekből kitapogatni nem lehetne s a kúrlani boneztan a közelebbi okok hasonlatoságát ki nem mutatta volna. 1837-ben gyakrabban lévén alkalmain ezen bajt figyelemmel kisérni, melly amaz idő alkalmával itt nálunk terjedelmesebben uralkodva, a nagy vi záradás után még elég gyakran mutatkozott, midőn későbben csak imitt amott szórvány bajként (sporadice) tűnt elő. Én röviden csupán azt óhajtóm ezennel előadni, mit eme tekintetből különösen 1837-ben tapasztaltam: Egésséges ép gyermekeknél hirtelen lépett föl a baj, midőn izgékony (erethisticus), görvélyes alkatúaknál rendesen idült köhögés előzte meg azt. Kezdete a bajnak erősebb borzadásban állott, melly az arra hajlandóknál általános görcsökbe ment át, a borzadással egyszersmind egy rövid nipg mef szakadozó hangú köhögés is keletkezett, mi mellett a soha hangosan nem siránkozó, s csupán nyöszörgő kisdedek arezvonási mélyen gyökeredzett bajt árulának el, midőn a fej forróságtól lepetett, a különben duzzadt pofák hidegen maradtak, a köhögéstől szabad időszakot álmosság tölte be, a vörös ajkak forrósága és szárazsága mellett a szinte forró lehelet bűzössé , a nyelv pedig tisztátalanná változott; szövetkezett ezekhöz ételundor, sőt nem ritkán hányás is, mi az úgyis kinzó köhögést ismét luegiijitá; nagy volt illyenkor a szomjúság, megtellek a torkolati visszerek (venae jugulares) , a mellkas lélekzés közben majd semmit, s legfölebb legfelsőbb tájain mozgott valamit, s illyenkor a bordaporcz