Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

24. szám

( 371 ) és csontot egyesítő pontok tetemesen kidudorodván, ez által mindkét oldalán a mellkasnak vonal-alakú emelkedés volt látszható; a különben puffadt has folytonosan fuvó módjára mozgott, s ha ezen mozgás nyomás által csak kissé gátoltatott is, azonnal a legrettentőbb fulladozási szorongattatás következett. Has és mellforróság melleit a vígtagok hidegeknek, a fö ötte sebes éríités kicsinynek, s a baj tetőpontra hágásával üresnek, a székletételek hígaknak mutatkoztak, csupán egy négy éves gyermeknek vizelletét lévén alkalman láthatni, azt zavarosnak és nyúlósnak találám. A bajnak magasabb fokra hágásával a kisdedek minden módon törekszenek elfojtani köhögésüket, midőn később sem ezt sem sírást nem lehete észrevenni, s az arrai erőltetést egyedül az arczizmok fájdalmas összehúzódásaiból gyanítható az ember, midőn is a tágult mellkas oldalán nagyobbodott vonalainku emelkedés mindenki figyelmét magára voná. A márvány színű ábrázat és végtagok hidegsége, heregő léiekzés, végre görcsös izombeli vonaghisok vetének véget a szenvedésnek, és tüntetek ki a halállal küzdő pillanatot. Kedvezőbb kimenetel* lebete reményleii, ha a szabadabb és hangosabb köhögés növekedet*, különösen ha az elitélő hörgbeli (bronchialis) fakón) választás sajátságos hangja által tüntető ki magát, most a mellkas szabadabban mozogni, ellenben a hastakarók nyugodni kezdettek, a mellkas oldalán látható vonalalaku emelkedés pedig elenyészett, az álmosságot valódi nyugalmas álom váltá föl, mi közben az egész test fölületén egyarányos melegség és izzadás terjedett el. — Hendesen az ő-dik vagy 6-dik nap hozott balált vagy életet, ámbár egyik esetben egy éves betegem már harmadnapra halál martalékává lett. Volt egy esetem, hol tökéletlen elitélés után idült köhögés, rendkívüli éhség és éjjeli olvasztó izzadás állott be, de czélszerű 24*