Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( 199 ) nyilalásról panaszkodott, köhögése kevés, a tüdők minden bántalomtól szabadok; a lélekzést csak a mellhártya lobos volta, és abból származott nyilalás akadályoztatá, a has puha , fájdalmatlan volt valamint a fej is; — csórva semmi. E szerént az egész kór tiszta gyulasztó láz volt, mellhártyalobbal szövetkezve. Minekutána a láz és helybeli lob eltávoztatására, mandola fejetben salétromot, hánytató borkővel adtam volna, eret vágván egy fontnyi vért ereszték ki, és mustárt téteték oldalára. A vér lobhártyát nem mutatott, jövő nap betegem jobban érzé magát, a nyilalás elmúlt, láza kevesebb volt, s izzadott. Harmadnap meglátogatván betegem, láza nagyobbodott , nagyon izzadott, arcza fel pirosodott, lélekzése nehezebb lett, csak egy oldalon fekhetett, a hallgatódzásra a tüdőben kevesebb levegő átjárás és áthatás volt észrevehető, köhögés nehéz, kiköpés véres, A gyulasztó láz, új erővel támadván meg, izzadsága nagy és sikeretlen , érverése szaporább, tüdeje gyuladtabb lett. Azért is új érvágást tévén 10 obonig , most már a kieresztett vér lobhártyát mufa'ott, a kórfolyam nagyobb érlelődését láttatván a vérben. A rekedt szék megindítására édes higányt adtam 12 szemert, hat adagban minden három órában veendőt. A kór negyedik napján valamint az ötödiken is, betegem láza kisebbedett, tüdőbeli bántalma kevesebb, lélekzete könnyebb lett, s széke is következvén, jobban alhatott; ki köpése véresből tisztára változván a gyenge loboltó mód mellett maradtam, s csak salétromot rendeltem hánytató borkővel számára. A hatodik nap reggele'n, megérkezvén, betegemhez , azt az ágyban ülve találtam, mert nagy lélekzési nehézsége miatt le nem fekhetett; még a rnult éjszakán kezdett rosszul lenni, lélekzete elfogódni, ájuldozni nyugtalankodni. Halvány ábrazata összeesett, rossz érzése egész az ájulásig növekedett, lehelete sebes, érverése kicsiny, szapora könnyen elnyomható lett. A hall-