Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( 200 ) gatódzás mindkét tüdőben szabad lélekzést mutatott, és csekély szívdobogást; a gyomortájék a nyomásra valamint a szívtájék is érzékeny volt. Ezen kórjelek, u. m. igen szapora, könnyen elnyomható érverés, sebes lélekzés, gyenge összenyomódott szív verés, gyomor és szívtájéki fájdalom, különben nagyobb tüdőbántalom nélkül világosan mutaták a kórfolyamnak a szívre történt vetődését, azért is a szívhártyalob miatt ismét egy bő érvágást kénytelenítetém rendelni, egy fontig, mellyre a kieresztett vér tetemes lobhártyát vetett, a lélekzés könnyebbedett, az érverés tellyesebb és szabadultabb lett. Edes higanyt is rendeltem a fölebbi adagban, minden órára egyet. Hetedik napon a kór enyészni látszott, az izzadás nem volt olly fárasztó, a láz csekélysége és egy kis étvágy jó kimenetelt jósolónak ; másodnap is tartván ezen jelenségek, a kór elitélését biztosan várám. Kilenczedik napon a kór isméti fellobbanása meghiúsító ebbeli reményemet, betegem ugyan is líjra nagyobban köhögött és nehezebben köpött, nyugtalanabb lett, arcza ismét beesett, égett, izzadozása sikeretlen volt, a hallgatódzásra jobb mellén nehezebb levegő áthatás, csergő hang (sonus crepitans) vétetett észre, valamint összevonódottabb, keményebb, szaporább érverés, és líjabb tüdőlob képződött, nagyobb erőre kapván a gyulasztó láz is. Most tehát negyedik érvágásra határoztam el magamat, mit a beteg könnyen megengede, de hozzátartozói haboztak. A kieresztett tíz obonnyi vér , még most is nagyon lobhártyás volt, miért is a lob megtörésére salétromot rendeltem, mondolafejetben. A tizedik napon minden Jélekzési nehézség megszűnt a tüdőkben a légzörgés rendes, az ábrázat kifejezése természetes lett, a láz megenyhült, érverés lassú , gyenge érverés mellett az étvágy, álom megjött, csak a köhögés maradt erőszakos; mellynek szüntetésére következőt rendeltem; Rpe. Antimon, diaphoretici abluti drachm unam. Opii puri; pul. rad.