Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)
13. szám
( 198 ) meg betegemet, azért is harmadik érvágásra biztatám fel őtet, de ettől már vonakodni kezdett. A most ki ercsztett 8 obonnyi vér, legvastagabb lobhártyát vetett, továbbá édes higanyt rendeltem a fentebb leirt módon. Kilenczednapra betegem láza eliteltetni látszott, étvágyat kapott, kinézése jobb lett, izzadott, vizzellete zavarodott, kiköpése sok és könnyebb volt, és ezen látszatos javulás okáért, csak harmadnapra látogatám meg. Most ismét rosszabbul találám, láza nagyobbodott, arcza beesett, tüzes volt, betegem nem látván javulását, tökéletes eszmélet mellett, elszántan, halálára várakozott, mellyet előítélettel tellyes hozzá tartozói is elkerülhetetlennek gondoltak. Lélekzése nehéz lévén, a fél tüdejében a hallgatódzásra csekély nyálkás zörgés, és csaknem egészen akadályozott levegő áthatás volt észrevehető, nyálkás, nehéz kiköpése azonban gyakoribb lett. Erverése még a fiatal egyénnél tökéletesen ki nem merített életerőre mutatott. Meggondolván tehát, hogy még mindég a gyulasztó elem teszi a változást a vérben, valamint a lobot a tüdőben, és hogy magára hagyatván betegem, tüdőszélhüdésben elhaland, az érvágást azonban még elbírhatván, megjavulhat; nagy nehezen rá vehetém betegemet és annyát, és újra nyolcz obonnyi még mindég lobhártyás vért ereszték ki legjobb foganattal. Ezentúl a láz megenyhült és napról napra jobban Ítéltetett el, jótékony izzadsággal; a kiköpésre könnyebben sok nyálka takarodott ki, a fekhetés könnyebbedett, betegem enni kezdett, alhatott, a tüdőben a levegő áthatása mindkét oldalon észrevehető lett s a hallgatódzás által akadálytalanná változván, lassanként minden kórjelenség elenyészett. 4) Egy körülbelöl 30 éves, fehér bőrű és hajú, elég vérmes, közép termetűnél magasabb pórnő, több gyermeknek anyja, de különben egésséges asszony, február hó vége felé, estve megbetegedvén, másnap reggel mindjárt orvosi segedelemért folyamodott. Tetemes láza volt,