Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( 197 ) tetemes lobhártyát mutatott. Ámbár jövő napon tetemesen engedett a láz, valamint a lélekzési nehézség is; mindazáltal hetedik napon, még meglévén mind a nagyobb köhögés, nyilalás és láz, mind a tüdőbántalom, líj érvágást találtam szükségesnek; meggyőződvén a hallgatódzás által is, a tüdőzörgés rendellenségéről ; mellyet a beteg eleintén megengedni tétovázott, utóbb azonban rábiratván magát, azt a legjobb siker követte. Ugyan is a szokott módon elitéltetvén a kór izzadság által, lassanként az étvágy és álom megjött, a tüdő megkönnyebbedett, a köhögés elmúlt, és betegem előbbi egéssége visszakerült. 3. Egy körülbelül 22 éves fehér bőrű és hajú, sovány, közép termetű, egyébb iránt jól fejlett földművelő, betegsége harmadik napján elhivatván; a tetemes gyulasztó lázzal járó tüdőlob minden jelenségeit mutatá: t. i. nehéz lélekzést, csak egy oldalra való fekhetést, nehéz véres kiköpést. Azért nem is tétovázva, mindjárt eret vágva, tiz obonnyi lobhártyás vért, ereszték ki és mondola fejetben, salétrom és hánytató borkövet adék részére. Másnap a köhögés és láz megszüntetésére 12 szemer édes higanyt rendeltem , hat adagban reggel és estve egy adagot nyújtván. A betegség ötödnapján azonban a láz űjra nagyobbodott, betegem le nem fekhetett, nyilalása, nagy lélekzési nehézsége megújult, érverése szaporább, kemény lett, arcza lángolt. A hallgatódzásra csak a fél tüdőben volt szabad átjárása a levegőnek, a másik csak igen gyenge nyálka zörgést mutatott, csaknem áthatatlan volt. Kiköpése véres , nyálkás, nehéz, e szerént líj érvágás kivántatván , a kór megtörésére és a tüdő fel szabadítására, ismét tíz obonnyi vért ereszték ki , mire a láz két napig csillapodott, betegem könnyebben fekhetett, lehelhetett és köphetett; reményem azonban a nyolczadik napon megcsalatott, mert a kór még most sem ítéltetett el, hanem új lobrohain, nagyobb lázzal támadó