Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

15. szám

( 227 ) i lietö, Imi homlokegyenest ellenkező véleményeket, és tanokat ; ezek mindannyiszor ki nem elégiték az elfogulatlan természetbúvárt, kétségei számát csak növesztek, következtetéseiben határozatlanná tevék s végre is honnan kiindult, az általános tervekhöz visszatérni kénytelenítetett, mellyekben egyedül a lehető biztosságra akadván: a termeszet, — és általános ép — és kortanban találta fel végső asylumát. — Mind a mellett, hogy az egyoldalii elvek és rendszerek idővel, a semmiség világába síilyedtek, honnan jobbadán szármoztnnak, mindazonáltal majd mindenike élénkité a <usakodási vágyai , a tudománynak máskor nagyobb kiterjedést, s többoldalúságot hozott, theoriáját, vagy gyakorlatát bővíté , tisztítá. Tudományunk bármelly korában bűnhődött mindég az egyoldalúság, a philosophicus orvos ellenben mindent, mit lángelmék eleibe terjesztenek, a józan ész, és tapasztalás bírálata alá bocsáta, a méh példájára mindenhonnan kiszemelvén a jót, és hasznost, azt felekezete tárába tevé le. — Hlyen volt a józan ecclecticns, a lenni kellő orvosnak előképe, noha nem épen a régi ecclecticismus értelmében , melly az előtte főnállott empiricus, methodicus, és dogmaticus oskolák minden rendszereit összeszerkezni , s ezekből külön egészt alkotni törekedett. — Az orvosi tudománynak a józan ész, és edzett tapasztalás kötötte frígyen kívül más ügynevezett rendszere nincsen , nem is lehet; kedves néki minden józan tbeoria, midőn egyszersmind kötelesség szerint minden tapasztalati adatokat keblébe fogad , mellyek az emberi nem egészsége javára ajánlkoznak ; őtet külön nézetek, külön gyógymódok, külön rendszerek csak módosíthatják, bővíthetik, és deríthetik , de el nem dönthetik. Ha az okszerű orvostan újabb időkben jogtalanul

} ellenszenv! rendszernek, tehát mint egv föltett egészből clkülönzött részletnek, vagv egy nem (genus) fajának neveztetek el, úgy ez 15 *