Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

1. szám

( 7 ) dunk. — A deák nyelv nekünk csak annyira szükség, hogy az egyes műszavakat megértsük, melly részrül a görög nyelv meg szükségesebb volna; es hogy a regi és közép söt újabb századokban latin nyelven kijött elmeművek értelmét kivegyük, mennyit a latin nyelvbül megtanulni sok fáradságba és időbe nem igen kerülne : de ha az értésen kívül, még írni, és beszélni is akarunk, még pedig jól, az véghetetlen időbe kerül , melly alatt ösmeretünk tárát vajmi szükséges, a nyelvnél sokkal hasznosabb, ösmeretekkel gazdagíthatjuk. — Nekünk tehát Magyarországban akarjuk vagy nem akarjuk magyar orvosoknak szükség lennünk; mert képzeljük csak magunknak, hogy mi az anyanyelvtől elszakadván, magunkat nem honi nyelvünkön míveljük, mi következnék innét, minthogy nyelvünk, az orvosi nevek- és kifejezések hiányozván benne, lényeges csorbát szenvedne, s ez által érdemes fiai volnánke honunknak, honunk testébe rendünk beillenék-e, elszakadva honfiainktól nevezhetnők-e mi őket testvéreinknek, vagy ők bennünket testvéreiknek; holott más részrül nyelvünk orvosi részét kiművelvén nem tarthatunk-e honfiaink testvéri szeretetére, sőt hálájára számot; és Ha az óvilág koráhul sokan fii mánk a 22. nyelven beszélő Mithridates, vagy az újabb korbul a még most is élő 32. nyelven beszélő MezV.ofanli tehetségével, váljon nem jobban szeretnénk e inkább a 22. v. 32. nyelv helyett 22. vagy 32. — annyi ösmerettömeggel bírni í Ha egyre másra juind azon szavak tömegét vesszük, mellyekkei mind a köznép mind az orvos él tudományában , az legalább felét teszi nyelvünknek; és igy körül belől fól lehet venni hogy azon szótöineg, mellyel a köznép elmaradtával csak az orvos él, az nyelvünknek egy negyed részét teheti: már ha ezt íeltévén , ezen egy negyed résznyi szótömeg megmagyarositása elmaradna, inilly csonka lenne nyelvünk, holott ha rendünk e nagy, egyedül rá néző, ügyet kivíhatja, váljon nem számolhat-e a nemzet nagyobb részvétére és figyelmei e ?