Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

1. szám

( 6 ) — Sokan azt fogják tán itt mondani: „nem uram, mi nem konyhai, hanem classic latinságot kívánunk" de mi szinte sem üdvös, de lehetséges sem volna, mert a latin végett a magunkét félre tenni, nemzetre kiáltó vétek, és más részről a nyelvhajlam az ég ritkább adománya lévén , mi kevessel e részről birunk, azt inkább élő, sokkal hasznosabb nyelvek megtanulására fordítsuk, melly részrül, mivel a műveltebb Európa nyelvein kívül maholnap a keleti nyelvek is kellendenek, fiatalabb ügyfeleimet arra bátorkodom figyelmeztetni, hogy magok közt ezen különböző nyelveket megosztván , készítsék magokot részint a külföldi literatura szemmel tartására, részint a külföldre teendő utazásokra már jókor előre, (mert hisz tán csak nem leszünk , mint eddig, örök honülők, és nem messze vannak azon idők, midőn nem leszen müveit ember , ki éltében legalább csak egy tudományos utazást ne teendene) míg egyikünk anyanyelvünkön kívül az angol és török nyelvet megtanulta, másikunk a francz és arab, harmadikunk a német és perzsa, negyedikünk a spanyol és chinai, ötödikünk az olasz és tibetnyelv megtanulásával foglalatoskodhatnék, mit különösen még együtt - levő , és így magokot élő szóval is eligazítható orvosnövendékeinknek különösen ajánlhatnék. — Ha valaki ezeket előre bocsátván talán azt gondolná felőlem, hogy én ezek szerint a latin nyelvet egészen félre kívánom tenni, az igen igen hibáznék, mert én legalább mostani állásunkhoz képest még jó darab ideig igen szükségesnek tartom a deák nyelvet, csak hogy azt olly drága időáron megvásároltatni sajnálom^ mert egyeb nem marad a kettő közül hátra, mint vagy sok nyelven keves ösmeretet, vagy egy nyelven sok ösmeretet szerezni, melly kettős választás közül úgy hiszem, hogy ezen utolsó mellé sokkal többen állannézve literatúránk által figyelmet gerjesztvén, még tán activus állapotba is juthatunk.