Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

210 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonat ok. is alig vehető tompasa'g köszönt be; azután a' lábújak szenvednek 's járáskor, kivált estve, fárasztó mozgások után , a' láb nehéz lesz mint az ólom, megdagad és fáj. így harapódzik a' baj tovább és tovább a' bokáig , a' térdaljig , 's a' czombokig , de az ágyékot nem éri el. A' lábójak 's a' lábízulés megmerevednek, megdagadnak, 's a' térd annyira meggyengül , hogy legkisebb okra is összerogy a' beteg. A' járás bátortalan 's minden hágás , kivált lefelé fölötte fáradságos. Lassanként az az érzéktompaság ellepi a' másik láb' talpát is. A' nélkül hogy az az idegeaféle érzés 's a' járásbani akadály engednének , a' baj'erejének fokai változnak, 's vannak hónapok , midőn a' beteg egészen szabadnak érzi magát minden bajtól. — A' szenvedő részekbeni érzés megváltozik; mintha ezek épen el akarnának zsibbadni; 's a' beteg nem igen tudja hogy mire hág; a' meleg' és hideg' külön fokait nem tudja helyesen megkülönböztetni ; néha minden legkisebb tapintás is fájdalmassá válik. A' betegség' nagy divatában is érezhető a'külső érintés minden helyen; de azt, valljon a' láb az ágyon belül vagy kivül van, a' görcs huzza-e öszve vagy kinyújtva bever, azt a' beteg nem tudja, 's hogy ismét a' helyes fekvést megnyerhesse, idegen segedelemre szorul. — A' hideg 's a' meleg kellemetlenül illeti; az első, kivált midőn nedvességgeljár, azonnal öregbíti a' tompaság' érzését; a' melegség megdagasztja a' lábat 's oliy veressé teszi, mint ha forró vízzel öntötték volna le. Estve a' kellemetlen és fájdalmas érzések elevenebbek mint nappal , midőn a' járkálus és ülés váltogatása némi könnyebbséget szül. Estve a' lábban tapasztalt nagy süly' és nyugtalanság' érzését Viszkefegség és szúrás