Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

5) Vegyes közlések kivonatokban. '211 kisérik, mint ha belől hangyák mászkálnának; e' mellett a' lábujaktól egész a' lábikráig 's a' térdaljig öszvehuzódnak az izmok ágy , hogy ámbár a' beteg birja lábát kinyújtani, az tudta nélkül ismét összchnzódik 's oily érzést támaszt , mintha az kötőkkel volna összeszorítva. — Illy formán a' baj esztendőkig is eltarthat, 's a' beteg, ha bajosan is, nagy utakat tehet, míg a'járás fölötte fáradságos, végre pedig az állással együtt lehetetlenné lesz. Míg a' szélhűdés meg nem baladta még az ágyékot, a' beteg még ülhet ; ez után pedig az ülés is fájdalmassá lesz, és csak bő kiürítések után lehetővé, mind inkább és inkább kénytelen a' szenvedő hátán vagy hasán fckünni ; az oldalfekvés nagyon cllankasztó. A' betegség' csúcsán majdnem minden megváltoztatása a' helyezetnek fájdalmat és szívdobogást okoz, és gyakran csak akkor alhatik el a' beteg, bahasára fekszik, vagy is fekteti magát, ezt valami kemény lószőrvánkosra nyomja 's fejét le hagyja csüggeni.— A' tulajdonkép fájdalmas érzések a' betegség' külön szakaiban különbözők. Eleinte csak tompaság a' lábakben 's elzsibbadás van jelen ; aztán súly, nyagtalanság, viszketés, szúrás, szorulás; későbben rángatózás , erős égés és szaggatás, mint ha madzagon hirtelen rángattatnék ; a' betegség' tetőpontján irtóztató fájdalmak éreztetnek a'gátban , ágyékízben, asszonyoknál a' méh' tájékán. A' hát' részei szabadok, még a' hőmérsék sincs öregbedve ; csak a' fájdalmak' vége felé éreztetnek szúró és égető fájások a' végbéltől felfelé a' háton. A' fájdalmak' nagysága a' bőr' szárazságával arányban áll. — Azon tünemények közt, mellyek ezen szélhiidést saját neművé teszik, legfőbb ennek lassú 14 *