Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)
1833. Ötödik füzet
2) A/, égetőszerekről. 109 quae vero ferrum non sanat, ea ignis sanat ; quae vero ignis non sanat, ea insanabilia existimare oportet. Ugyan Hippocrat es irataibul tudjuk, hogy már a'Scythák , kik vándor életet viseltek, égetéssel csűzokat gyógyítottak, Herodotus bizonyítása szerint Lybia népei a' tüzet kórelőző czélbul használták. Caelius Aurelian us azt írja Asklepiadesrül, hogy az égető szereket különös becsben tartotta, és hogy azokat Praxagoras és Themis on a' nehéznyavalya és észdüh (mania) ellen használták. Aristoteles, Dioscorides, Galenus, Celsus 's tb. az égetésrül dicséretlel emlekeznek. Az arab orvosok közül Abulcasis nem győzi a' tűznek csudatékony hatalmát elég dicsérettel halmozni, és nem is kételkedik, azt minden betegségekben mint egyetemes gyógyszert ajánlani. A' chinaiak is a' tűzzel közönségesen gyógyítanak ; az űjhollandiai négerek a' nehéznyavalya ellen a', tüzet sokszor használják. A' történetírók, kik Amerika fölfödözése után legelsőbben írták le annak népeit, azt állítják , hogy azoknál is a' tűz orvosi használata már régolta ösmeretes volt. Az égető szerek illy régi és illy kiterjedt divata mellett nem lehet csudálni, hogy azok jóllehet hajdanában csak a' tűzre és pedig hihetőleg csak a' tüzes vasra korlátoltatnának, a' mai időben már annyira megszaporodtak, hogy az égető szerek sok nemei miatt nehéz azoknak fogatát szorosan meghatározni. Azonban közönségesen az égető szerek alatt tágabb értelemben (cauterium, Brandmittel) mindazon szerek értetnek, mellyek a' bőrre vagy sebfölületre alkalmaztatván, többnyire valami égett