Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

108 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. nyeknek ismeretlen. Midőn az ember a' miveltség legalacsonyabb lépcsőjén állott, a tüzet már kénye szerint gerjeszteni és bizonyos határokig kormányozni tudta ; a' mint aztán a' polgáriság pályáján előbbre haladott, azt ezer meg ezerféle haszonvételekre tanulta fordítani. így a' tüz nem csak gazdasági tekintetből a' legfőbb méltósági polczra emelkedett, de egykoriban még a' törvényszékek előtt is a' személyes igazságok kinyoinozásá csalhatatlan eszközének tartatott; sőt a' nemzetek jussai fentartásának még ma is foganatos eszközlője. így történt, hogy mai időben csak alig van valami mesterség, művészet vagy tudomány., mellyben a' tüz akár valóságos , akár általvitt (metaphoricus) értelemben véve , többé kevesbé fontos szerepet ne játszanék. Nem lehet tehát csudálni, hogy illyen kiterjedt hatáskörű hős elem az orvostudományba is meg nem határozható régiségtől fogva beavatott, és orvosi rangját egész mai napig talán minden egyébb gyógyszereknél álhatatosabban fentartotta. A' leges legrégibb irók a' tüzet mint egy rég ösmert és igen közönséges gyógyszert említik, melly még eldődeiknél is nagy becsben tartatott. Mi közönséges, mi becses orvosi szere lehetett a' tüz a' régieknek, csak abbul is kitetszik , hogy dicséretét még a' költők is énekelnék. Virgil Georgicai első könyvében így olvassuk. Omne per ignem Excoquitur vitiurn, at que exsudat inutilis humor. Maga Hippocrates is annyira meg volt győződve a' tüz hathatós orvosi erejérül, hogy Ap h o r i s m u s s a i b a n imígy nyilatkoznék : Quaecunque non sanani medicamenta, eaferrnm. saunt ;