Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

78 II. Litcr.lt

ura. 1) Nem szenved kétséget, hogy a' bujaserfyv idő' folytával nagy változásokat szenvedett egész alakulásában és feltűnésében; Már Helmont, Fracastor , Sydenham 'a mások is észrevették, hogy korukban a'bujasenyv már sokkal enyhébb vala, mint az előtt. Fzen feltűnő szelidíílése a' bajnak akkor kezdődött leginkább , mikor a' takar tünt-fel: mint azt egyebeken kivííl Astruc is megmutatta. A' bujasenyv e' tekintetben más nyavalyákhoz hasonlít, név szerint a' hozzá ágy is rokon bélpoklossághoz, a' sülyhez, dögkórhoz, mellyek a' régi időkben sokkal hatalmasbak és elterjedtebbek voltak, mint most. Valamint pedig a' vürhöny (scarlatina) 's némelly himlőformák időnkben megváltozni látszanak : úgy a' bujasenyv is időnkben egy űj nagy változáson látszik keresztülmenni. Észre vettük azt, hogy az eredeti bujasenyves fekélyek sokkal ritkábban hajlandók következetes bujasenyvbe általmenni; hogy a' következetes , a' mennyiben fekélyből ered, sokkal szelídebb mint hajdan ; hogy a' bujasenyv maga áltáljában most nagyobb hajlandóságot mutat bőrküteg (exanthema) formában fellépni 's a' következetes formákat egy bizonyos kitörési láz' alakjában formálni. Ezen lettdolgokhoz járul egy másik. A' takár igen hajlandó most bizonyos utánbetegségekbe való általmenetelre, nevezetesen egy a' régiek által nem is ismert, a' fekélysenyvvel ellenkezésben és ellentételben álló nyavalya' képzésére (Autenrieth ezt takár g ö r v é 1 y n e k , Hitter takárkór n a k, Sehönlein takár gum óknak nevezik *) ; 's hogy a' bujasenyv nem rég több kiiteges, 's nagy részt lá*) L. Eisenuiann , der Tripper. Erlangen , 1830.