Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

2f> I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. inas okbul származott betegségek is megmocskos itatnának. Kikeletkori éjegyenkor (aequinoctiuin vernale) a' váltólázak kezdettek divatlani , még pedig a mindennaposak, a* kettőzött harmadnapiak, vagy inkább a' majdnemfolytonosak —subcontinuae—, később pedig a' törvényszeresek —legitimae— sárgaság és epefölöslegbe hajló természettel. Az őszi éjegyenkor (aequinoctiuin autumnale) végre újdont a' vizkőrba induló harmad- és negyednapi hideglelések uralkodtak. Januarius. S ú 1 y in é r ií á 11 a p o t j a : Legmagasabb 27" 11'" (23-ban) Közép 27 6 Legalacsonyabb 27 0 (14-ben) 11 é v m é r ű á 11 a j » o tja: Legmagasabb + 7° 4 (11-ben) Közép + <> Legalacsonyabb — 9 7 (3-ban) A' hónap elején derűit ég, száraz berzéczes — eíectricus— levegő, csikorgóhideg éjek, nagy jég a' Dunán ; innét forró gyulasztó leginkább tüdőbetegségek, niellyek a' lobellenes gyógymódnak egész készületét, a* többi közt ismételt vérlecsapolást kívántak. A' hidegnek hirtelen engedése a' hónap közepe táján , egész a' hónap végéig semmiféle szel , szakadatlan köd , naponként esőzés, és többé egy fényes nap sem.— llnrutos, csúzos, köszvényes bajok, és váltólázak. Lassú lábadás , könnyű visszaesés. Számtalan töhbint halálos sorvadások, tüdővészek.