Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

1) Sz. Rókus kórházi tapasztalások. <> Számosan érkeztek e hónapban a' bujasenyvnek nem egy hanem több féle alakaival korházunkba, u. m. takárral, egyes, vagy kettős dobbal, a' makknak fekélyeivel (bujasenyves rákkal), fitymaszorral (phymosis) makkörvvel (paraphymosis) és fügölyökkel; kik is mindannyian Dzondinak gyógymódjával könnyen , hamar , és gyökeresen 'meggyógyítottak. Tapasztalás okáért egyszerű és heveny takarókat , az időszakra semmi tekintettel sem lévén, kubebákkal orvosoltunk , belőlök naponként háromszor egy egy terecset —scrupulus— adván. A' gyuladás egynehány nap alatt eloszlott, a' vizeilés alatt megszűnt az égetés, 's ezekkel együtt a' takonyár is ; a' hudcső nagyobb terjedetre való hatalmasabb gynladásának esetében azonban néhány nadályokat föltenni el nem mulasztottunk, 's egyszersmind magát a' szenvedő tagot langyos pépborogatmánnyal betakargattuk, a' betegnek nyákos italt rendeltünk, vékony közéletre szorítottuk. Tettünket, őszintén legyen megv

.fi 1 va, soha sem bántuk meg, mert ebbeli gyógymódunk után bajt következni soha sem tapasztaltunk. [dűlő hólyagk ütegnek (pemphigus chronicus) kóresete. Egy 48. esztendős régenten mindig egésséges szolgálólány ez előtt 8 évvel egy bujasenyves férjfitól megfekélyesedvén , fekélyeitől egy jósbanyátul adott írnak alkalmazatára csak hamar megmenekedett; hanem Augustusnak vége felé 1831-ben egész testén fájdalmas viszkeíeget érezvén, erre először a' fölső , aztán az alsó végtagjain foltok ütöttek ki, mellyek lassanként mandolanagyságű és alakú viszkető, sárgás savóval tölt hólyagokba emelkedőnek ,