Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

2) A' magyarországi váltóláz. 19 radt a' fogfájdalom, egyedül egy csekély bágyadság jelent még meg, 1 8 3 0. Az 4829-ről 1830-ra forduló tél az időjárás évkönyveiben mindenkor egy legnevezetesebb maradand. November első napjain 1829-ben állott be a' hideg, melly egész lS30-dik Martius középéig szakadatlanul tartott. Januárius végén, és Februarius kezdetével az egy nálunk ritkán tapasztalt fokra (—20 — 22° R.) emelkedett, melly mellett tömérdek mennyiségben hullott a' hó, melly Martius hónapban a' csaknem egyszerre beálló meleg idő által sebesen olvadván föl, országunk csaknem minden folyóit élárasztotta, sőt ágyaikat túlhaladván szinte vizözönöket okozott. Mind a' mellett is, hogy a' hideg elly korán állott be , és havas jégfödéllel a' folyókat és tavakat bevonta, sőt még a' legfölsőbb földréteget is megdermesztette, a* váltolázak mégis még a' múlt évnek késő Novemberében, valamint már Februariusban—7—8° hideg mellett itt ott tapasztaltattak. Későbben azonban a' bekövetkező egyenlőleg heves nyár valamint más okok is (mellyek, e' tárgy felől alább lévén szó, fognak szemügyre vétetni) a' váltólázak támadását olly igen pártolták, mint talán máskor, az orvosoknak köz állítások szerint, soha sem. A' váltóláz birodalmának határai ezen esztendőben , hol csak még lehetett, tágabbra terjedtek, és egyszersmind szinte kihancsikoltattak *) (festgestellt). ') Ezen Heves Vármegyei szó alatt háncsik, határ jelet értünk, mellyet főkép két, helyben kiásott , keskenyebb alapnknál l'ogva ösz ve tett kiípkorong (discus conicus.) íeszen. 2 * \V