Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

3) A' hangtöineszi kórhatárzat. 93 ro

s —

hypochondrisch— egymiknél, a' kivül, hogy halál után a' szívnek valamelly életnu'íves bajára lehetne találni. — A' fiilelésnek leghíresebb föltalálója ezen tüneményt a' vérkeringési életművek puszta görcséből gondolja eredni, és a' következő oksályoknál fogva iparkodik bebizonyítani: 1) ezen hangzatnak hasonlatosságából avval, melly az erősebben öszvehuzódó izomban nemződik, ágy ki fejét feszített karjára hajtja, fülét kezéhöz nyomván , 's egyszersmind állkapczai izmait erősebben munkaságba teszi, fogja ezen hangzatot érzeni, 2) az által, hogy ezen jel a' mívelő — activ — véráradások előtt szokott megjelenni, c) annak jelenléttébői a' gyöngeségből szármozó szívdebegés alatt. — 2) A' reszelőfajta hang mint ha t. i. fa fűrészeltetnék, ez hasonlókép gyakrabban kihagyó ; de ollykor folyton tartó , erőssége különbözik. Laennec ezen tüneményt a' szívgyomor nyílásai megk-éményedésétől, Collin pedig nagyobb görcsbűi véli eredni. — 3) Az űj bőr hangjához hasonlító zörej, mellynek neve magát a' hangot eléggé megmutatja, eddig ritkán tapasztaltatek, 's mindenkor a' szívhártyalobnak — pericarditis— volt jele. 4) A' mormogó hang — Katzenknurren — ; ezen rezgést Laennec ekként írja le ,,a' szívre vagy iitérre tett kéz, tulajdon ahoz hasonló rezgést érez, millyet a' jóllakott 's elégedett macskák tesznek. Ezen rezgés csak nem egyedül a bal szívgödri tájon éreztetik, és Corvisart szerint csak néni mindenkor főkép a' billentyűk, leginkább pedig a' sipkaképű billentyűk — valv. mitrales— csontosodásainak kórjele. Ugyan ezen tünemény csak ugyan a' nagyobb literekben is tapaszlaltatik, a' kisebbekben pedig ritkábban, mellyek-