Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

3) A' hangtöin

eszi kórhatárzat. 81 a' lihegő lehelés — respiratio halans — az, midén a' légcsővi, vagy barlangos lehelés esetében a' hallgatódzónak úgy tetszik, mintha füle szína a' leget, avagy mintha a' beteg a' hallgatódzó fülébe lehelne; a' mi a'föliiletes öblösségnél —seperficialis excavaíio — szokott történni, c) Laennec ennek még egy ügy nevezett fedett — respiratio obvelata —faját is említi, mellyet szavakkal nem igen lehet leirni. — A' lehelés csörejeinek fajai vagy tiszták, vagy hörgéssel — Rasseln — vegyültek. Ilörgésnek pedig mind azon morajt nevezzük, melly a

: lég mozgása állal a'légcsővekben és légsejtekben (cellulae aéreae) hozatik elő, az egésséges állapot saját moraját kivévén. A' hörgés csak ritkán jelenik meg az egész tüdőben, hanem egyik rész gyermekileg lehel, azon közben a' másik hörög. A' hörgés előjő mint a' légcsővek csontosodásának , vagy azoknak nedvvel történt teliilésének kárjele; és négy fajat különöznek meg: t. i. a'száraz hangzatos hörgést, a' süvítőt —sibilans —, a' taknyost, és a' recsegőt —

crepitans —. A' száraz hangzatos hörgés —stertor siccus sonorus — hihetőleg a' takonyhártyának szivosságátdl származik, és csak mindég szűkebb helyre terjed. — A'süvítő hörgés mélyebb változást jelent, nagyobb vidékre terjed , és leginkább az apró elágadzásokban tapasztaltatik.— xV' taknyos hörgés —stertor mucosus — szabad kevesbé szivos takonynak jele, melly tünemény a' legmagasabb fokig feszülve pöfögésbe (gargouillement) [megyen által. —• A' recsegő hörgés — rale crepitant — *) a' tűzön lévő *) Ezt a' mi nyelvünkön inkább bugyogónak lehetne mondani. Orv. Tár. VIII. Köt. G