Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

II. Literatura. temedés ollykor a' fő baj meggyógyúlása után is fölmarad. A' förtezés könnyen megesik, e's a' fejnek szüntelen bekötése, melegen tartása által még pártoltatik. Egyébiránt a' lépes ótvár , a' szerzőnek állítása szerint királynéja minden ótvarnak, és 100 eset közt 75-szÖr fordul elő, a' míg a' szemcsés 11. a' nyálkás 7. a' korpás 6. a' földlenes és tarló pedig ezer eset közt talán két vagy három esetben tapasztaltatik. 2) A' nyúzó v. tarló kosz (squarrus tondens). Kerekded , tar (kopasz) fótok a' fejbőrön , mellyek kékes és komor színűek , ollykor vakarás közben lemáladozók , 's olly tapintatúak mint a' tengeri kutyabőr ; a' hajak (Kopfhaare) bajlepte helyükön egy két vonalnyi hosszúak, és végükön mintegy tördeltek ; ezen állapot csak ritkán terjed az egész fejbőrre. Létalapja ezen betegségnek , mellyet állítása szerint , maga fedezett föl legelőször a' szerző, a' fagygyútüszőknek tökéletes kiszáradásában áll, melly által a' hajak tápláltatásának meg kell szűnni. Kenőcsök vagy más bedörgöléseket az illy bajleple rész mohón szíja föl, a' betegség örökletes — erblich — igen konok, és ugyan azon gyógymódnak enged , mint a' lépes ótvár 3) A' földlenes ótvar (tinea aniiantacea). Ez az ótvarnak egy igen ritka faja, mellyet Alibert írt először le, es a' szőr azon részének hosszabbodásában áll, melly ép állapotban a' bőr alatt rejtezik , tehát nem más, mint a' láthatatlan szőrhüvelynek hosszabbodása, melly a' földlennel — amianthus — való tekinteti hasonlatosságaért neveztetik ekként. Ez nem igen makacs, öt hat esztendőnél nem igen tart tovább, serdülés idejekor többnyire eloszlik,