Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

Ótvar. 5.3 de reá nem ritkán a' lépes ótvar következik. Több­nyire lázzal, és a' fej felé való vértorlódással kez­dődik , melly csak hamar elmúlik, az idíüendő be­tegséget hagyván maga után. Ollykor korpás ótvar szokta őtet megelőzni. Csudálatos az, hogy ezen faj ótvart heves kedvélyrázadalmak, ijedés, bosszúság, utálat hozzák elő. 4) Korpás ótvár — tinea furfuracea — avagy korpás kosz —- achor furfuraceus —. Ez a' fölbőr nagyobb vagy kisebb átlátszó vagy homályos dara­bainak szakadatlan leháiulásában áll, a' mennyiben azok csak könnyen lemállanak, de csak hamar is újra termődnek. Az ótvarnak ezen faja minden élet­időt megtámad minden különbség nélkül, és hatá­rozhatatlan tartású, mellyhek idétlen visszaüzését gyakorta nevezetes bajok követik, mellyek azonban nem a' mell, vagy has életműveire, hanem az agy, az erzékek eszközei és a' fogakra vetődnek. Kábii­lás, és mély fejfájdalom, az érzékek tompasága te­szik a' legközönségesebb tüneményeket. Gond és bú, halk , rejtvemaró indulatok okai ollykor ezen ót­varnak ; de miért ne is lehetnének azok okai ennek 1 ha egyszer a' hajak húllását és őszülését is olly gya­korta neinzik. A' korpás ótvarnak balgatag orvos­lása a' fejbőrnek levedző koszába avagy a' lépes ót­varba is átmehet. Ollykor a' hónally és fanszőrök közt is előjöhet. 5) A' levedző ótvar — tinea muciflua — vagyis levedző kosz — achor mucifluus. — A' fej haj be­nőtte részéből, avagy ollykor a' vakszem, a' fülek, a' homlok bőréből gazdagon szivárgó enyves, szívós, halavány sárga , vagy sárgazöld színű nedv, melly aztán vastag kérgekké tapad, teszik az ótvar ezen

Next

/
Thumbnails
Contents