Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

24 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. mind számos esetekben a' székletételek is szaporábbak többnyire epések voltak, mellyek nem keves kóregymiknél az erőket vajmi pusztították. Ekként' vala alkalmam egy igen tisztelt öreg urat váltolázában orvosolni, kinél mindenik lázroham alatt egy olly gyöngítő hasmenés állott be , hogy mákonnyal is alig lehetne visszatartani. Kinadék mákonnyal föltartá ugyan a' lázt, hanem az erőfogyasztó hasmenés még aztán is soká visszatérengett a' napnak bizonyos órájában. A' hányás és hasmenés a' (cholerának előhírnökei) némelly esetekben olly igen elhatalmaztak, és a' betegség váltólázi természetet ágy elnyomták , hogy a' körszakságot — periodieitát — kivéve a' betegség egészen tulajdon béleget öltene magára, és a' közönséges szerek, mellyek magokban az eílele álarczos lázakban bizonyos azonnali sege-. elmet nyújtanak , mostan nem csak hogy a' betegséget meg nem győzték , söt inkább még gonoszabbá tették. A' következő eset számosak közüLkiszemelve legyen állítmányaim bizonysága. Sz. Mili 13 esztendős finom alkatásu, ép napjaiban virágzó arezsziníí kisasszony mind eddig egésséges volt. A' nyarat kiint a' vidéken töltvén, többször lepeték meg a' harmadnapos váltóláztúl, melly többnyire házi orvosságokra, p. o. vörös borra, melly be egy tojás volt ütve , sáfránvízre 's tb. kimaradt ugyan , de nem sokára ismét visszatért. Ez évi Octoberben egy a' dunához közel eső lapályosabb helyre jött lakni; hol a' váltolázak épen uralkodtak ; és csak ugyan ő is azonnal egy kettős harmadnapi váltólázba — doppelt dreitägiges Fieber —esett, melly főkép az azt követő epés bő hányás miatt