Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

2) A' magyarországi váltóláz. 25 volt nevezetes. Ezennel a

! betegnek különféle gyógyszerek adattak u. in. olvasztók keserűkkel, meliyek roszul estenek, kinadék idegébresztökkel — nervina — de hiában, mind hasztalanul. Azért is November elején minden szükseges vigyázattal átszállítaték Pestre. En a' beteget rend kivül soványnak és fáradtnak találtam étvágy nélkül, mértékletes székeléssel, láztalanűl, keményesérveréssel. Más napra reggeli 6. órakor a' beteg valamivel jobban fázik, gyomra írnelyeg; 9 óra felé egynehányszor epét hány, e mellett nyelve tiszta lévén, teste melege alig nagyobbodott, érverése mértékletes. Mivel nekem hasonló esetekben a' kinadek rebarbarával és pitypangvonattal — Extr. tarax. — adva jó szolgálatot tett, ugyan ezt rendelem jelen betegemnek is, de korán sem jó foganattal, mert az ímelygések más napra már reggeli 3 órakor megjelentek, 6 órakor áradozó hányás, melly által eleintén fűzöld, később zöldgáliczszínű epe vettetvén ki a' leghevesebb erőlködések közt, melly mellett még bárom híg epés székek is következtek. Az ímelygések, ökröndözések még azon egész nap tartottak, de a' láznak egész nap híre nyoma sem volt; ellenben helyette annál hevesebb fejfájás. Ezen nap főkép az altest volt igen érzékeny, és már a' legenyhébb nyomás is, főkép a* bal oldalon fájdalmakat és ímelygést okozott. A' következő nap az ímelygés és hányás csak reggeli 9 órakor állott be, a' bal oldal épen olly érzékeny lévén mint tegnap. Most már nadályok tétettek a' betegre, mellyekre már dél előtt könnyebben érzé magát a' heteg és délután kénsavas kinadék fél szemernyi adagonként nyujtaték ; mellyekre azonnal elokádta magát , — és többé nem szenvedé azokat,