Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

3) A' hangtömeszi kórhatárzat. 187 orrbeszednek — rhinophonia — mondhatnánk, az ege'sz koponyán többe kévésbe jelen van. IIa a' hangtömesz a' szemöldre, vagy az orr gyökerére tétetik, a' leget a' homlok- és rostacsont öbleibe — sinus frontales et ethrnoidales— halljuk rohanni, ugyan ekként történik a' dolog a' flighmor barlangjával is, miért is innét ezen részek hurutos és genyedő bajaiban várunk kórhatárzatunkra világosságot. A' máj t á 1 y o g a i n a k — abscessus — k ó rhatárzata. Midőn a' májtályog a* hasüregben rejtezik, magának kifelé utat nem nyit, ott még egy bizonyos kórjelet sem ösmerünk eddig a' kórhatárzatra , de minden tüneményeket öszvevéve is bizonytalan ez az említett esetben; azért is, mi csak a' kórhatárzatot fölvilágíthatja, azt itt igen örömest megemlítjük. A' májtályog majd a' hasüregbe, majd a' gyomor és belekbe; mellyekkel öszvenőni szokott , majd a' mellüregbe, hol a' tüdőkkel szinte öszvenő, nyílik. A' második és harmadik esetben a' hangtömesz segíti valamikép a' kórhatárzatot, t. i. a' raszttájakat öszvenyomván rotyogó vagy is pöfögő hangot —sonus gargarísans— hallunk, melly a' tályogba ható légtől szármozik. Váljon a' harmadik esetben nincsen-e érczféle csengés jelen ? Epekövecsek kórhatárzata — diagnosis calculorum felleorum—. A' híres Lisfranc számos próbatételei után azt fedezte föl, hogy azon esetekben, mellyekben a' máj a' bordákon tul dagadt, nyomás után a' daganat táján olly hangzat ered, mint az egymás felett 's mellett hányódó kövecsek adnak, melly zörgésnek okát halott bontás által az epekövecsekben találták. t i