Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

188 III. Vegyes tudósítások. A* húgyhólyag kövecseinek kórhatárzat a — diagnosis calculorum vesicae—. A' húgyhólyagnak kémvesszővel — specillum — tett kifürkészése, és a' vizsgáló kezében innét eredett érzelem , ha t. i. az eszköz a' köveccsel öszveütközik, tompa nem ritkán ; nem is épen hallatlan esetek azon tompa érzelemnek következésében az ollyak , mellyekben a' másként tapasztalt sebészek a' hólyagot fölnyitván, ebben kövecset nem találtak; melly valóban nagy hibát elkerüljük, ha midőn a' sebészsegéd — assistens — a' kémvesszőt a' hólyagban mozgatja, maga a' sebész a' hangtömeszt a' fanívre — arcus pubis — vagy keresztcsontra alkalmazza , midőn a' hangbul könnyen kiveheti, váljon van e kövecs jelen , vagy pedig üres a' vizelőhólyag» A

J csonttörések kórhatárzata — diagnosis fracturae —. A' töröttnek vélt csont fölibe tett hangtömesz a

r törött végek darabosságainak legfinomabb mozgását is közli a' hallgatódzó füllel, ügy hogy már csak azon tekintetből is, hogy a' törött részek másként a' kórhatárzatra szükséges igen fájdalmas mozgatása fölöslegessé lévén, már csak ezen oknál fogva is nagyra becsííltethetík ezen kórhatárzati mód. A' törött csont végeknek egymáshoz érüléséből származó ropogás — crepitatio — világos és tiszta, egészen hasonlít az általunk ketté tört fadarabnak törési hangjához. A' szivacsos — spongiosus — csontnak ropogása pedig hasonló azon hanghoz , mellyet a' csonthoz dörgölt reszelő ad , innét a' czombcsont nyakának, a' medenczecsontoknak, a' gerinczeknek és más csontoknak töréseinél, ott főkép, hol a' már beállott daganat miatt más vizsgálás nem eszközöltethetik, a' hangtömesznek alkalmazata nagy hasznú leend. c